A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Szabó Sarolta: Céhes emlékek a Jósa András Múzeumban

A kerékgyártó céh kulacsa (14. kép) 14. kép Kerékgyártó céh kulacsa Bild 14. Feldflasche der Rademacherzunft Az ón- és ólommázas céhes kerámiák a kisebb mezővárosok és szegényebb falusi céhek szlovák és magyar jellegű céhszervezeteire jellemzőek és a 18-19. század divatját tükrözik (NAGYBAKAY 1965.148-149.). A nyíregyházi céhek csaknem mindegyikében szlovák anyanyelvű mesterek is dolgoztak, hisz a várost elnéptelenedése következtében 1753-54-ben jórészt a Felvidékről származó szlovák anyanyelvű lakossággal telepítette be gróf Károlyi Ferenc. A betelepülők anyanyelvüket sokáig őrizték; a megmaradt céhiratok között több szlovák nyelvű akadt, 1818-ig a céhek önállóságának elnyeréséig csak szlovákul vezették a céh jegyzőkönyveit, kimutatásait. 1818-ban - amikor az önálló céhek létrejöttek - privilégiumaik, az ifjúság számára készített rendtartások magyar és szlovák nyelven készültek.

26 Bár a kerékgyártó céh iratai nem maradtak meg, feltételezhetünk itt is egy ilyen jellegű kapcsolatot. A céh 1818-ban alakult, közös privilégiumot kapott a kovácsokkal (CAHKATASZTER 11.313.), azonban mindkét szakma külön céhként működött. Erre engednek következtetni mind a fennmaradt céhes tárgyak (a kovács céh pecsétnyomója és behívótáblája), mind a levéltári források.

27 Talán nem tévedek, ha a kulacsot a kerékgyártó céh edényének tartom. A kulacs mindkét oldala díszített. A lapos, kerekhasú, rövid nyakú edény négy kihajló lapos lábon ál. Egyik oldalán a fehér mázalapon középen egy kerék négy küllővel. A küllők között egy-egy SzMLt. IX.1. 1. és 2. doboz. A szűcs céh jegyzökönyve. SzMLt. IX. 1. 2. doboz. A kerékgyártó és a kovács céh. 244