A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Szabó Sarolta: Céhes emlékek a Jósa András Múzeumban
A nyíregyházi kovácsok 1818-ban nyertek privilégiumot a kerékgyártókkal közösen (CEHKATASZTER 11.313.). A levéltári források szerint azonban külön céhként működtek a kovácsok és a kerékgyártók is. Mindegyiknek külön céh vezetősége volt. 24 A kovács céhnek fennmaradt a pecsétnyomója is 1818-as évszámmal (II. tábla 1.). A nyíregyházi céheknél általános tendenciaként figyelhető meg, hogy a privilégium szerint közös céheknek külön pecsétnyomójuk, ládájuk, céhvezetöségük volt. Ezt egyaránt alátámasztják a levéltári források és a megmaradt céhekkel kapcsolatos tárgyak. A kovács céhnek a korábban említett pecsétnyomója mellett a Jósa András Múzeumba került a céhbehívótáblája is, amely a könyv alakú táblák típusába tartozik. A 18. század végén - az írásbeliség terjedésével - az üzeneteket egyre inkább papírra vetették, s a papírlapot pecsét viasszal a behívótábla hátára ragasztották. Hogy a papír az üzenettel ne gyűrődjön, ne ázzon, ne sérüljön, előbb egy rézlapot, majd szekrénykét, vagy ablakot szereltek a táblára. A 19. század közepétől már minden dísztől mentes, csupán funkciójának megfelelő, könyv alakú táblák váltak általánossá (BODO 1968. 174.). Vaslemezből készített könyv alakú behívótábla volt a kovácsoké, felül függesztő karikával. Kinyitható felső lapján középen egy sárgaréz virággal, négy sarkában a céhalakítás évszáma: 1818. Múzeumba kerülésének körülményei ismeretlenek. A nagykállói csizmadia céh behívótáblája (13. kép) Az 1648-ban privilégiumot nyert nagykállói csizmadia céhnek fennállása alatt bizonyára több behívótáblája is volt, ezekből azonban csak egy maradt meg. Ez derül ki a céh protocollumának 1841. január 5-ei bejegyzéséből. „Л Ns. Czéh részére kívánunk mint a Ns. Czéh Elöljárói egy tsinos munkával készült Sárga Réz Táblát készíttetni mivel látván eránta nagy szükséget mert a másik régi fa tábla igen sok munkával reparálással állhatott fent már régi időben. Ennél fogva igyekeztünk a Ns. Czéh javára és hasznára örök emlékül azon fentírt Sárga Réz Táblát készíttetni 13 váltó forintokért és 30 x váltó krajcárokért." 25 Ez a fennmaradt sárgaréz tábla (RATKO 1988.3. kép) a szekrényes típusba sorolható. Téglalap alakú, felül ívesen kiemelkedő résszel. Szélei alul-felül hullámvonalasak. A tábla előoldalára szekrénykét szereltek, ide helyezték a papírra írt üzenetet. A szekrényke fedele tolólapos. Ezenkívül a csizmadia mesterség általános jelképei is - a musta, a bicskia és egy csizma, amelynek a szára letört - rákerültek az előlapra. Ugyanezek a szimbólumok - mint már korábban ismertettem - találhatók a céh pecsétnyomóján is. A táblát nyéllel is felszerelték, ez azonban letörött, csak a csonkja maradt meg. A tábla hátoldalán vésett felirat olvasható: KÁLLAI Ns CSIZMADIA Cz TÁBLÁJA KÉSZÜLT 1840 ÉV. Bár a céh jegyzőkönyvébe csak 1841-ben vezették be, a táblát valójában már az előző évben elkészítették, így arra a készítés éve került. A táblán látható karcolások alapján nemcsak a 19. század folyamán, hanem egészen az 1930-as évekig használták; a legkésőbbi bekarcolás 1933-ból származik. Ebben az 24 SzMLt. IX.l. 2. doboz. 128 f., 140 f., 142 f. 25 SzMLt. IX.5. A nagykállói csizmadia céh iratai 1829-1868. 21 f. 242
