A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Szabó Sarolta: Céhes emlékek a Jósa András Múzeumban

lános a céhpecsétek alkalmazása, Magyarországon ez csak a 17. században következett be (NAGYBÁKAY 1963.185.). A céhpecsétek igazolták a céh által kiadott okmányok hitelességét, ugyanakkor a céhpecséteket jellegzetes ábráik révén az írni nem tudók is felismerték (BARTOCZ 1979.19.). A céhpecsét nyomók jelentőségét mára az is emeli, hogy sokszor a valaha létezett céhek egyedüli bizonyítékai. A céhpecsétek fontosak olyan szempontból, hogy önmagukban is több mindenről tudósítanak. A pecsétnyomók körirata, a nyomólapon ábrázolt szerszámok, illetve munkafolyamatok nyelvészeti, technikatörténeti és viselettörténeti adatokkal szolgálnak (NAGYBÁKAY 1963.186., BODÓ 1970.189.). Az alábbiakban csak a Jósa András Múzeumban található pecsét nyomókat ismertetem. Természetesen még számos pecsétnyomó valamikori létezéséről van tudomásunk lenyomatuk alapján, ezek bemutatására azonban most nem kerül sor. A Jósa András Múzeum Helytörténeti és Néprajzi Gyűjteménye 10 pecsétnyomót és 2 mester bélyegzőt őriz. Ezen felül tudunk még egy céhpecsét nyomóról, amely minden valószínűség szerint elveszett a múzeum anyagának többszöri költöztetése során.

1 A pecsétnyomók közül hatot a nyíregyházi céhek használtak, kettőt a nagykállói és egyet-egyet a kisvárdai, illetve a fehérgyarmati céh. A nagykállói kovács céh 1626-ból származó pecsétnyomóit a Mezőgazdasági Múzeum őrzi.

2 A pecsétnyomók egy része Kiss Lajos révén került a nyíregyházi múzeumba, többször is jelent meg felhívása a helyi lapokban a céhek tárgyi emlékeinek összegyűjtésére.

3 Az ő idejében került be a nyíregyházi ács-, festő-, a nagykállói szűcs- és csizmadia céh pecsétnyomója. A bemutatásra kerülő céhpecsétnyomók nyomófelületének anyaga egy kivétellel sárgaréz, a kisvárdai szabó céh 1699-es pecsétnyomója vörösréz. A pecsétnyomók közül 6 vas és 1 fanyéllel készült. Ez utóbbi a nagykállói csizmadiáké. A pecsétlap rendszerint kerek, de akad közöttük ovális is. Átmérőjük átlag 35 és 40 mm körül mozog, a legkisebb 17 mm, a legnagyobb 49 mm. Magasságuk is változó, többnyire 80-100 mm között ingadozik, a legalacsonyabb 24 mm, a legmagasabb 121 mm. A Jósa András Múzeumban őrzött 13 pecsétnyomóból kettő a 17. században készült, az egyik a század elején, a másik a század végén; kettő a 18. századból való, és a túlnyomó többség - kilenc - a 19. század elejére keltezhető. A pecsétnyomók körirata magyar, egyedül a nagykállói csizmadiák 1781-es datálású pecsétnyomója latin nyelvű. Szabolcs és Szatmár az iparilag kevésbé fejlett területek közé tartozott, a céhalakulások - kevés kivételtől eltekintve - megkésve mentek végbe. A nagykállói szűcs céh pecsétnyomója (I. táblai.) A nagykállói szűcs céh privilégiumát 1671-ben újította meg I. Lipót király.

4 A céh pecsétnyomója - vésete alapján - csaknem 50 évvel korábbi. Köriratának JAM Np.56.707.1. - a gubás céh pecsétnyomója. 2 CÉHKATASZTER II. 34. 632881 ill. 62111 számon a Mezőgazdasági Múzeumban. 3 Kies L.: Ajándékozás a Jósa múzeumnak. Nyírvidék, 1920. október 10.p.2. 4 SzMLt. IX.5. 222