A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból

Az i.e. 1. — i.sz. 1. században a szarmaták nyugati irányú vándorlása révén Ukrajna területén is általánossá vált. Az időszámításunk kezdetétől előfordulnak a Dnyepertől nyugatra is (HAZANOV 1967.170-178., HAZANOV 1971.5-14.). A 2-3. században e területen már csak elvétve fordulnak elő (MELJUKOVA 1962., VJAZMITYINA 1953.68.). Az új harcmodor a 2-4. században fokozatosan kiszorította a régi fegyverzetet: eltűntek a rövid kardok is. Ugyanakkor Románia területén a 2. században — 3. század elején a gyűrűs markolatú kardok viszonylag nagy számban kerültek sírba (BICHIR 1977. 178-179. Pl.2., 15.). E fegyveres temetkezések — akárcsak keleti elődeik - általában észak-déli tájolásúak, mint a Gáva, katóhalmi sír is (CHIRICA 1979.631., MU§ETEANU-LUNGU 1977.247-250.). A típus azonossága, a temetkezési rítusban jelentkező hasonlóságok (É-D-i tájolás, a kard a jobb oldalon) alapján a gávai - s vele együtt a többi alföldi (PÁRDUCZ 1956.158-159., VADAY 1987.179. — két újabbal bővítette a sort: Szolnok, Веке Pál halma, Törökszentmiklós-Surján) gyűrűs markolatú kard összefüggésbe hozható a Románia területén találtakkal, s így a 2-3. század fordulójára keltezhető. Elsőként a szovjet kutatók vetették fel a lehetőséget, hogy a sajátos fegyvertípus egyetlen törzshöz köthető, mégpedig kronológiai és területi meggondolások alapján a roxolánokhoz (ABRAMOVA 1959.61., SZINYICIN 1959.199-200.). A román kutatás átvette ezt a hipotézist (MU§ETEANU-LUNGU 1977. 248-249., CHIRICA 1979.631.). Az újabb leletek cáfolták ezt az elképzelést. így pl. a Kaukázusban nagy valószínűséggel az aorszok terjesztették el, ugyanakkor Ukrajnában más törzs használhatta (HAZANOV 1967.176-177.). Az azonban mégis elgondolkodtató, hogy az idő függvényében a gyűrűs markolatú kardok mind nyugatabbra bukkannak fel. Legnyugatibb eddig ismert példányunk a szili (Somogy megye) kard. Ezt azonban külön kell választanunk a barbaricumi példányoktól (ISTVÁNOVITS 1986.40-43), ugyanis a limes-táborokban előforduló analógiái (KELLNER 1966.190-196.) alapján felmerült a római származtatás lehetősége. A kérdést csupán a kard technikai kivitelének tanulmányozása döntheti el. 11, Hajdúdorog, Szállásfoldek. A Nánás-nyíregyházi és a Dorog-tokaji út kereszteződésének közelében „dűneszerű homokdombban" lévő bányában 5 sír került elő (SÖREGI 1935.7781.). (Déri Múzeum 1935.138.1-16.) 1. sír. D-E-i tájolású. 40-60 cm mélyen került elő. Benne szájával lefelé fordított terra sigillata: Dr. 30. típusú, westerndorfi, Comitialis csoport, a 2. század utolsó negyedéből - 3. sz. elejéről (VADAY-GABLER 1986.16.). Bal vállánál és karjánál vaskard, markolattal a váll felé. A nyaknál ezüstfibula (XV. tábla 6.). A mellen kerek lemez, mely valószínűleg a kardhoz tartozik. A jobb kéznél vaskés. Ezüstpánt szegeccsel (XV. tábla 8.). A jobb medence táján ezüstcsatok (XVIII. tábla 2-3.), valamint a hozzá tartozó szíj vég (ma már csak töredéke: XVIII. tábla 4.). A sír közelében másik - melléklet nélküli - váz. További három K-NY-i tájolású sírból került még elő 4 edény: 1. Sötétszürke, korongolt, függőlegesen simított korsó (XVIII. tábla 1.). 2. Barnásszürke, korongolt, durva kivitelű, nehéz tálka (XIV. tábla 1.). 3. Sötétszürke, korongolt, besimított tál (XIV. tábla 3.). 4. Sárgásbarna, korongolt, simított edény (XIV. tábla 4.). A leleteket a szarmata csatok és a terra sigillata alapján keltezhetjük. 12, Hajdúsámson, Majorsági fold. Párducz Mihály közölt innen közelebbről ismeretlen leletkörülményű együttest (PARDUCZ 1944.23.). A számszeríjfibulát, 2 kést, vascsatot és gyöngyöket a fibula keltezi korszakunkra (ld. 4. lh.). 13, Hortobágy, Nyirohodály. 1951-ben Kányási István és Balogh István ásatásából került a debreceni Déri Múzeumba (54.16.1-11.) egy leletegyüttes. 1. Bronzkarperec végein bemélyített dísszel (XIX. tábla 1.). 2. Bronz szarmata csat (VADAY-KULCSÁR 1984.242.) (XX. tábla 1.). 3. A hozzátartozó szíjvég (Uo. XX. tábla 6.). 4. Három bronzpánt, melyből kettő összeülik (XX. tábla 2., 4.). 5. Erősprofilú bronzfibula (XIX. tábla 3.). 6. Germán típusú térdfibula (XIX. tábla 2.). 7. Bronz T fibula tűje (XIX. tábla 4.). 8. Szarmata csat feje (XX. tábla 3.). 9. Bronzgyöngy Ld. 30. jegyzet 97