A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

bant ki IV. Henrik császár és jelenlétében a fuldai apát és a hildesheimi püspök között, akinek a mainzi püspöknél kellett másnap lennie. Mindketten összeverekedtek a templomban. Végül a bolthajtásból az ördög durva hangú éneke hallatszott: Hunc diem bellicosum ego feci."

92 A goslari történet két német változata már a 16. században folkkhrizálódott, hiszen részleteiben eltérések mutatkoztak. Goltwurm fuldai püspököt, Lerchheimer fuldai apátot említett. Itt mainzi érsekről, ott hildesheimi püspökről volt szó. Az egyik szöveg az ördög karzatról való kiáltozását, a másik változat a templomi bolthajtás felől hallatszó énekét említette. A goslari történet 16. századi német szövegeinek a folklorizációja természetesen éreztette a hatását a cselekménytípus 17. századi magyar variánsaiban. A goslari történet legrégebbi magyar szövegét Kecskeméti János örökítette meg 1615-ben: „Az Christusnak szülletése után 1063. Esztendőben Conradus Imperatornak idejeben, mikoron amaz iffiabbik Henricus Imperator az Pünköstnek innepét, mely esett volt az Esztendőben, 15. Maji szentelné Goslatia nevű Varosban, mely vagy Saxoniaban, az irja az Historikus, hogy ülőhely felöl ket helyben levő püspökök es Apáturak közöt, nagy vissza vonás es ver ontas támadót, ugy annyera, hogy az Templomból, az ver, mint egy patak folyna ki. Az haborusagh le csendesedven, mikoron az Musicusok igy énekelnek: Hunc Diem Nobis Gloriosum Fecisti, az az Ez napot nekünk dicső segesse tetted. Nagy kacagással az ördögh föl kiáltván, monda: Hunc Diem Ego cruentum feci, az az Ez napot en veresse töttem."

93 A goslari vérengzésről szóló ördögelbeszélés 1641-ben Madarász Márton könyvében újra előbukkant, immár módosult tartalommal. Madarász megemlítette a verekedő hatalmasságokat: a „hildesianiai püspök"-öt és a „fuldéniai apát"-ot, és azt írta róluk, hogy a király templomában öszszeverekedtek. Azt is elmondta a tudós evangélikus fordító, hogy a verekedés következményeként a templomból kifolyt a vér. Végül az ördögelbeszélés úgy fejeződött be, hogy rettenetes szózat hangzott az az égből.

94 Ha összehasonlítjuk a goslari vérengzésről szóló ördögelbeszélés két magyar változatát, megállapíthatók az egyezések és az eltérések. Fontos megegyező narratív motívum a vér templomból való kiömlése. Míg Kecskeméti általánosságban nevezte meg a vita résztvevőit, Madarász pontosabban szólt az ellenfelekről. Végeredményben azt állapíthatom meg, hogy a goslari vérengzésről szóló magyar ördögelbeszélések legközelebb Lerchheimer heidelbergi szövegváltozatához állnak, de nem egyeznek meg vele teljesen. Különösen az ördög latin mondatában előforduló szó eltérése — Lerchheimernél „bellicosus" (harcias), Madarásznál „cruens" (vérrel bemocskolt) — elgondolkoztató. Mivel Madarász Márton, ill. Meissner Boldizsár közvetlen forrása Nikolaus Selneccer volt,

95 ez bizonyítja a Calendarium sanctorum nagy hatását a 16—17. század egyházi íróira, amely számos tipológiai egyezést teremtett a protestáns ördögelbeszélések között. 92—93 Kecskeméti J. 1615, Aa/a. 94 Madarász M. 1641, 584sq. 95 A korabeli forrásmegjelölés: Selneccer, N. part. 3. Homil., pag. 273—274. 72