A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

repüle. Minek előtte penig ki menne, kéri vala, hogy akar csak a körmeben vagy hajában lenne szabad el vinni, de az sem engedtetett. Ezeket írja, Ioannes Fincelius Historikus de miraculis."

98 Az ördög betegséggel való kapcsolatát Bornemisza Péter számos elbeszélésében rajzolta meg. A 16. században élénken élt az a felfogás, hogy a gonosz erő képviselőjét cselekvésének felületén alig lehet megkülönböztetni Isten, a Megváltó vagy a szentek tevékenységétől. Az ördögelbeszélések tanúsága értelmében a Gonosz szinte „utánozza" Istent. Látszólag mindent úgy tesz, mint a Megváltó, hiszen transzcendentális képessége az emberek fölé emeli. Az ember csak úgy tudja legyőzni az ördögöt, ha a cselekvés felülete alatt a lényeget ismeri fel, ha a formális egyezésekkel szemben a tettekben rejlő lényegre jön rá. Az ördög felismerésének eszköze az intuíció. Ez a képesség pedig úgy alakul ki az emberben, ha az ima útján kapcsolatot teremt az Univerzummal. Így a dolgokat, jelenségeket nem önmagában, statikusan szemléli, hanem kifejlődésükben. Az emberi indíték jellegéről „in statu nascendi" ítéletet mondani: ez a nagy feladat, Bornemisza Péter a megérzés képességének elsajátítására nevelte a gonosz erővel tehetetlen tömeget, hogy születésében ismerje fel a sötétség szellemét. „Mint iriac ezt, hogy Olaszországba Bononia városba egy meg holt leant midőn fel támaztot volna egy ör- | döngös es ket esztendő muluan az menyegző- | be tanczolna, megyén oda más ördöngös, es meg ismeri hogy czac tettetesseg volt volna. Monda azért az népnec hogy az leány nem eleuen hanem hótt volna, Es mingyart hol- l na alpi ki vészen egy kötesket, es azonba czac | le rospad mint egy dög az leanzp."

89 Bornemisza Péter ördögelbeszélése a német protestáns teológusok közt jól ismert volt: Wolfgang Bütner, Casparus Titius, Christian Weyer, Gregor Strigenitz, Nathanael Tilesius is felhasználta kézikönyveiben vagy prédikációgyűjteményeiben.

90 Mégis a magyar ördögelbeszélés-típus korai előfordulására büszkék lehetünk, sőt fel kell figyelnünk. A téma legkorábbi német előfordulása Ernst Heinrich Rehermann szerint Wolfgang Bütner Epitome histariarum (1576) Lipcsében megjelent műve. Bornemisza Péter szövegváltozata pedig ennél két évvel korábban jelent meg, amelynek közvetlen forrása eddig még ismeretlen. Az ördög nemcsak betegségeket idézett elő, hanem számos zavart okozott a társadalmi mozgásban a 16—17. században ember gondolkodása szerint. Ebből a szempontból igen érdekes a goslari történet említése. Legkorábban Caspar Goltwurm Wunderzeichenjében (1557) jelent meg az az ördögelbeszélés a mainzi érsek és a fuldai püspök vita járói, amely az ördög templomi karzatról való ordítozásával végződött.

91 Másik német változata Augustin Lerchheimer Ein Christlich Bedencken und Erinnerung von Zauberey (Heidelberg, 1585) с. munkájában látott nyomtatásban napvilágot. Eszerint a vita Goslarban pünkösd napjában rob88 Kecskeméti J. 1615, Aa2/b—Aa3/a. 89 Bornemisza P. 1574, 481/a. 90 Rehermann 159, num. 47. 90 Brückner 455, num. 262. 91 Brückner 504sq., num. 717.