A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Tálas László: Éremkincsleletek gazdasági és kereskedelemtörténeti tanulságai

szék a helyszínen már csak néhány dénárt, az érmeket rejtő cserépedény egyetlen darabját találták. Végül sikerült 219 darab dénárt is összegyűjteni, és azt is tisztázni, hogy a vízelvezető csatorna munkálataival egy középkori ház sarkát metszették át, a helyszíni vizsgálat alapján még azt ás meg lehetett állapítani, hogy az érmeket rejtő edényt a ház padlózatának szintje alá rejtették el. A töredékesnek nevezhető leletegyüttes legkorábbi darabja évszám nélküli, III. Zsigmond (1439—96) tiroli uralkodó krajcárosa, a legkorábbi évszámos darab 1507-ből való I. Zsigmond (1506—48) lengyel uralkodó félgarasosa. A 219 darab pénzből álló leletegyüttesben 200 magyarországi verdében készült (119 db К—В verdejelű. 1 db 1555 évszámú N—

С verdejelű), 3 db XVI. századi dénárhamisítvány, egy 1587-es évszámú obulus, 15 pénz készült Magyarországon kívül: 1 tiroli krajcár, 11 csehországi weispfennig és 3 lengyelországi félgaras. A fegyverneki éremkincs 1984. július 21-én került elő, leletbejelentés alapján a kivizsgálást két nappal később végeztem. Göblyös János és Fábián Imre (Fegyvernek, Martinovics utca 35—37.) telkének határát jelző akácfasort szedték ki, majd mélyszántást végeztek a fasor helyén, és ennek kapcsán kerülhetett néhány dénár a felszínre, mind ezt azonban akkor nem vették észre, a dénárok egy részét, melyek mintegy 1 m

2-en szóródtak szét, gyerekek találták meg játék közben, ezeket összeszedték, a földet turkálva újabbakat találtak — számuk ezer körül — lehetett — másnap a szülők az összegyűjtött pénzt bevitték a községi pártbizottságra, ahonnan azonnal értesítették a Damjanich János Múzeumot. A jelzett terület alapos átvizsgálásával, újabb pénzek kerültek elő és azok az edénytöredékek — kályhaszem —, amelybe a pénzeket elrejtették. (Az egyik kerámiatöredékhez tapadt dénár egyértelműen bizonyította, hogy a töredékekben előkerült kályhaszemben rejtették el a pénz.) Figyelemre méltó az, hogy a pénzek előkerülési helye mintegy 200—500 méterre van a Cspnkatoronytól, amely a középkori falu helyét is jelzi. A helyszíni kivizsgálás alapján a talaj összetételéből azt meg lehetett állapítani, hogy a pénzeket rejtő kályhaszemet nem házba, vagy épületbe rejtették, mert erre utaló nyomot nem lehetett találni. Elrejtőjének, hogy értékét a veszély elmúltával meg tudja találni, tájékozódási pontot valami természeti tárgy adhatott. Valamennyi pénzt részben a helyszínen, részben a gyerekektől sikerült összegyűjteni, tömege ugyanis a kályhaszem befogadó méretével összhangban van. A fegyverneki éremkincs 1286 darabból, különböző értékű ezüstpénzből áll. Döntő többsége dénár, de van egyetlen tiroli Tallér, néhány obulus és török akcse is közte. Az éremkincs 93 százaléka magyar, 3 százaléka lengyel, 3 százaléka porosz, hercegségből való, 1 százaléka nyolc más területről származik. A leletegyüttes legkorábbi évszámú II. Ulászló (1490—1516) 1507-es veretű dénárja, Rudolf (1576—1608) 1600-as dénárjai zárják a sort. Évszám szerinti mennyiség megoszlás elég szeszélyes képet mutat, több azonos évszámú pénz a 1660-as évektől figyelhető meg. A kunhegyesi éremkincs előkerülésében is döntő szerepe volt a véletlennek. Mester János (Kunhegyes, Kossuth Lajos út 69.) portáján vízvezetékcsövek fektetésére 40 cm széles és 75—80 cm mély árkot ásott, és ebben a mélységben találta —• az ásóval véletlenül össze is törte — azt a kályhaszemet, amelyben a dénárokat elrejtették. Szerencsére összegyűj449