A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések
Az ördögelbeszélések tabujellege A 17. századi ördögelbeszélések széles köre kapcsolatban áll a tabu fogalmával és előírásaival. Az ördögelbeszélésekben előforduló tabuelőírások messzemenően vallási jellegűek, és bizonyítják az egyházi intézmény erejét a protestantizmus folyamán. A prédikációk ördögelbeszéléseinek tabuja lényegében a monda általános érvényű és valóságos jellegű tabujával egyezik meg, 104 csak éppen szűkebb körre érvényes. Mivel a protestáns ördögelbeszélések célja a Tízparancsolat megsértésének szemléltetése volt, talán úgy lehetne őket megjelölni, mint a tabu megsértésének eseteit. Az ördögelbeszélések tehát olyan cselekménytípusok voltak, amelyek a tabuizált eseményeket ismertették. Az ördögelbeszélések a tiltott eseményt úgy mondták el, hogy ezzel látszólag semmibe vették a tabu előírását. Ebben rejlett a különösségük. Céljuk viszont az volt, hogy akadályozzák a tabu megsértését. Az ördögelbeszélés a Tízparancsolat egyes előírásának történetben való kibontása volt, vagyis a tabu megsértésének vagy túllépésének következménye, annak művészi, szemléletes és egyéni ábrázolása. Az ördögelbeszélésben előforduló káromkodás vagy rossz kívánság nyelvi tabuként jelentkezett, hiszen benne erők és személyek semmibevétele fejeződött ki. A tabu logikai rendszerének egy másik vonatkozására is fel kell hívnom a figyelmet. A tabu elmondása magát az ismertetőt is tabuvá tette. 105 Az ördögelbeszéléseknek a 16—17. században még az a szerepe volt, hogy a hitszónok tekintélyét növelje a hívő közösség karitatív törekvései érdekében. Ez a tabuisztikus gondolkodás az ótestamentumban gyökerezett, hiszen nemcsak a Tízparancsolat vált tisztelet tárgyává a kihirdetéssel, hanem a kihirdető befolyása is növekedett. A protestantizmus folyamán jóval később születtek meg a Tízparancsolat travesztiái 106 , amelyek egy-két évszázad múltán a hívek laicizálódásáról adtak hírt, miközben a teológiai irányzatok ismeretelméleti struktúráját már lényegesen más illusztratív példák dokumentálták. A tabuval kapcsolatban lévő ördögelbeszélésekben gyakran fordult elő átkozódás vagy káromkodás. A szitokformula ereje sajátos módon fordított előjellel hatott a dolgokra: pl. a növekedést elősegítő áldással szemben a sorvadást idézte elő bizonyos növények vetésekor. 107 A magyar ördögelbeszélések zömmel német közvetítéssel kerültek hozzánk. A nyugatról származó átvételekben előforduló káromkodások eredete a cselekménytípusok származásával megegyezett. Míg a magyar káromkodások autpchton rétege az emberi létezéssel kapcsolatban levő, nyelvi tabu alatt álló biológiai tevékenység megnevezése volt, addig az átkok újabb rétege az ördög említésével állt kapcsolatban. Bár a protestantizmus folyamán a káromkodást „főbűn"-nek tartották, mégis megmaradt, sőt terjedt ez az elítélt szokás, ill. nyelvi forma. 104 Röhrich, Sage und Märchen 128. 105 Freud, Sigm.: Totem und Tabu. Wien 1922, 38. 106 Ujváry Zoltán: a Miatyánk, a Hiszekegy és a Tízparancsolat travesztiái a néphagyományban (Klny. a Hajdúsági Múzeum Evkönyvéből.) Hajdúböszörmény, 1973, 179sq. 75
