A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések
lógiai szempontból: az adós halála után megjelenik; az élő ember kérésére helyrehozza az általa okozott kárt (ThMot. E451.5). 83 Már Scheiber Sándor felfigyelt egy Luther-monda kapcsán, hogy Bornemisza Péter Melanchton egyik könyvéből merített. 84 Ismeretes volt a reformáció korában az az exemplum, miszerint annak az embernek a keze megfeketedett, aki kezet fogott az ördöggel. Első előfordulása Melanhtonnál található, akinek — az elbeszélés szerint — megözvegyült nénjével történt meg az eset. Melanchtól számos német teológus átvette ezt az intő példát: Weyernél, Manliusnál és Julius Lavaternél a Theatrum Veneficiis с gyűjteményében is megtaláljuk. 85 Legvalószínűbb, hogy Bornemisza Péter Manlius kézikönyvéből vette a következő elbeszélést, mivel a többi német teológus munkája 1574-nél jóval később látott napvilágot: „Imezis nem régen löt Német országban, I hogy midőn egy io aszonnac meg hólt volna I ferie, Hozza iö az ördög wra képebe, es v- | tanná egy hosszú barát. Ott biztatni kezdi fe- 1 leseget, hogy neki iol volna dolga. De inte I hogy valami adósságot meg fizetne, es három | miset mondatna. Es tüle el bolczuzuian kezet nyuyta neki, ki miat mindgyárt meg égete az kezet, es mint egy hólt szén el fektedec. Ezekből lattyuc mi állat legyen az ördög .. ." 8e Az ördög a reformáció kori elbeszélések szerint gyakran betegségek okozójaként tűnt fel. Manlius kapitális művében (Collecteana locorum communium) már 1566-ban megjelent egy elbeszélés egy beteg emberről, akiről azt hitték, hogy arcába az ördög fészkelte magát légy vagy lódarzs alakjában. 87 Kecskeméti János 1615-ben Fincelre való hivatkozással közölte ezt az ördögelbeszélést: „Csodalatos Históriát olvasunk, hogy történt legyen, An: 1559.30. die Maji eg neminemű Platna nevű Varosban. Volt ott mint az Historikus írja, egy Kovácsnak leánya, mely mindenektül cömmendaltatott, jamborsagarul, kegyességéről es az Isten igeinek szorgalmatossagairol, öt arról is hogy az Eyangeliomokat meg tanulta legyen. Ez a pokolbeli ördögtül igen háborgattatott, el annyera hogy gyakorta a korsag el ütvén, hányat homlokra eset. Az ü szülei mikoron az ördöngöshöz folyamnanak segítségért, farsangban az ördög az leanzot el foglala, es ü belőle ki szolvan, mondván hogy meltan foglalta volna el, holot ü tüle kertének segítséget, es gyakorta ü belőle hol kakuk hol Hollo, hol Nyúl módra szollott: szemeit is fejéből úgy ki vonta, hogy mint egy tyukmony ki függenének, néha nyelvet-is mayd egy singnyire ki vonyvan, iszszonyukeppen szollot. Mikoron kezdenek az ördögöt, mikepen foglalta el? Azt feleli, hogy farsangban, az farsangolás es ital közben, légynek formájában itta volna ütet megh. Ugyan azon napon azért, az leanzoval az Templomban menvén, mikor érette könyörgenenek, mint egy Oroszlán ordítani kezdet az könyörgeseben foglalatosak leven, mint egy ray, sokaságú légy ü belőle ki 83 Müller/Röhrich 373, num. J15.; BN 322+. 84 Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. II. Bp. 1974. 40. 35 Brückner 443, num. 119. 86 Bornemisza P. 1574, 484/a—484/b. 87 Brückner 449, num. 194.
