A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Mogyorósi Sándor: Rémalkotó néphagyomány? (Egy kutyafejű mítikus lény nyomában)

hanem amint azt a vizsgálatunk is bizonyítja: a már meglévő ősibb kulturális megnyilvánulási formák funkciójú és új tartalmú transzformálódását is. A fiatalabb és a középosztály sokkal könnyebben fogad be a városból érkező hatásokat. Az idős parasztember ma is inkább a megszokott népies műdalokra mulat, míg a fiatalabb és középkorosztály már szívesebben éli bele magát a „Csipkés kombiné..." hangulatába. A példa bántónak tetszhet, azonban a változások folyamatait híven tükrözi. E vizsgálódás során két fontos kérdést szerettem volna tisztázni. Az egyik: a kutyafejű lány kérdése. Erre már fentebb megkaptuk a nemleges választ: a magyar hitvilágban változatlanul ismeretlennek tekintjük az antropomorf kutyafejű lényeket. A másik kérdésben pedig azt próbáltam boncolgatni, hogyan adoptálja egy mai paraszti közösség a közösségi tudat új igény szerint újraírt fejezeteit. Távol áll tőlem a kérdés nosztalgikus megítélése, s korántsem szeretném elítélni, vagy akár értékelni a „hagyományba való beavatkozást". Egy közösség olyan kultúrelemeket fogad be, amelyekre megvan az igénye. Önmagáért beszél az a tény, hogy Nagygéc környékén a történeti mondák kishíján a feledés stádiumába kerültek. Misztikus formában, hiedelemtörténetként viszont ismét élőkké váltak, s megint a közösségi tudat részeként funkcionálnak. Véleményem szerint a népi kultúra kutatásában igen fontos az ehhez hasonló változások és átalakulások vizsgálata, nyomonkövetése, mivel ezen folyamatok ismerete biztosíthatja számunkra a mai magyar kultúra komplex, mélyrehatóbb tanulmányozását. 58