A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Korek József: A beregi múzeumról – Elhangzott Vásárosnaményban 1953. október 21-én
több támogatásra lesz szükség, mert ami tegnap még új volt, az nélkülözve a gondos kezek simogatását, az idővel hatványozottan kezd romlani. A gyűjtemény nem öncél, hanem tárház és.eszköz, amelyet a közönségnek be kell mutatni, hogy tanuljon belőle, fejlessze tudatát, ízlését. A kiállításrendezés vonatkozásában is dicséretes a Beregi Múzeum állandó kiállítása, és a fehér gyász szoba országosan beszédtéma, olyan élményt jelent, amelynek hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Az ország legteljesebb iskolamúzeumában a motorikus tanítási módszer hangszalagja az idősebb generációban gyerekkorát idézi, a fiatalokban a megdöbbenést, hogy ezzel a módszerrel tanulva, hogyan írhatott a 100 éve született Babits Mihály olyan gyönyörű verseket. Jól sáfárkodik a múzeum az anyagával az időszakos kiállítások terén, és ha megfelelő tere lenne, tevékenysége megsokszorozódna. A Szabolcs megyei múzeumi hálózat 20 év előtti megalakulásával a Beregi Múzeum is múzeumi besorolást kapott és a szervezet egyik kimagasló értékeit őrző, élő múzeummá vált. A városi tanács támogatásával a dohos pincét egy központi helyen lévő villa váltotta fel, és műemléki épületben létrejött az iskolatörténeti múzeum. A 20 éves évforduló eredményeit részben a tudományos ülésszak előadásai kívánják szemelvényekben érzékeltetni, ill. a Beregi Múzeum gyűjteményei с kiállítás, amely szemelvényeket mutat be azokból az anyagokból, amelyeket az állandó kiállításon a közönség nem láthat. A kiállítás igen sokrétű, s az ún. egyszemélyes múzeum mindenesének tevékenysége. Féltőn szemmel tart minden értéket, ami gyűjtőterületén fellelhető, és megmenti a jövő számára. Az életformaváltás beköszöntével a múltból megmaradt tárgyi anyag mind ritkább, és egyre nagyobb kincs az igazi érték feltalálása. Ezekből az értékekből mutat be a jubileumi kiállítás igazgyöngyszemet, amelyek példázzák a jó kézművességet, a szegényember találékonyságát, egyszerűségében is gyönyörűséget adó játékosságát. Megtalálható a történeti anyag különböző eseményekhez köthetően, közöttük az első világháborús hadifogoly-emlékek, amelyek reméljük, az utolsók lesznek országunk történetében. E kiállítás csak jelzés, hogy milyen gazdag tárháza a múzeum a beregi tájnak, amelyet nem nélkülözhet a specialista szakember éppúgy, mint a szabolcsi vagy a helyi közönség, mert megtekintésével megismeri szűkebb környezetének küzdelmes életét és jelen életünk fejlődésének tendenciáit a tárgyi anyag tükrében. A tárgyak hidak a múltból a jelenbe, leghitelesebben vallanak alkotóikról, s arról az életmódról, amelyben születtek. Húsz év egy pillanatnyi idő az emberi történelem évmilliói sorában, míg a legprimitívebb kavicseszközöktől eljutott a kibernetikáig, elszakadt a földtől, hogy a technika és tudomány új eredményeivel soha nem remélt információk birtokába juthassunk. A 20 év viszont határkő a Beregi Múzeum történetében, amely előtt megérdemelten állunk meg, és tisztelgünk a fáradhatatlan gyűjtő Csiszár Árpád előtt. A 20 év valójában egy emberöltő gyűjtői életműve, a gyűjtőé, akinek mindene az anyag, s ezt a tulajdonságot folyamatosan tovább kell fejleszteni. Az új vezetés feladata a munka megfelelő szinten való folytatása. Ebben nincs egyedül, bátran támaszkodhat az alapító szakmai ismeretére, önzetlen segítésére, igaz emberségére. 461