A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Soltészné Pádár Ilona: Nyárádi Mihály néprajzkutató portréja

Mindmáig hézagpótlónak, alapműnek számít az, amit a Nyírség nemesházairól írt.

3 Tudnunk kell, hogy a nagy építészeti áramlatok legfeljebb a templomépítészetben, később egy-egy kastélynál figyelhetők meg, de a nagyszámú nemesség zöme nem tudott ilyen nemesebb anyagokból házakat építeni. Nyárády Mihály viszont meg tudta állapítani, hogy melyek az ősi háztípus elemei, miben gazdagodott a nemesek lakóhelye, mi a különbség a kúriák és a derékházak, illetve a kastélyok között. Ezzel szinte be is fejezte a kisnemesekhez való kötődést. Valójában, minden egyszerűsége ellenére, soha nem tagadhatta nemesi mivoltát, de ez inkább lelke és tudása nemességéből táplálkozott. Már az első dolgozatai közül híressé vált az, amelyik az őszi rozs vetéséről szólt.

4 Aztán szinte valamennyi nem őshonos, de közkedveltté váló kultúráról írt. Mint megtudhatjuk, a rakamazi krumpli elterjedése e községnek — amelyik a 18. századi sváb betelepítésekkel újjáalakult és az ún. kamarai tulajdonba került — a felemelkedéséhez nagyban hozzájárult, már csak azért is, mert akkoriban jó vetőgumához sokkal nehezebb volt hozzájutni.

5 Irt Nyárády Mihály a kukoricáról, a dohányról, ám a végkövetkeztetés, amely munkáiból ehhez a témakörhöz kapcsolható, így a „Gazdálkodás a szabolcsi tőzegtalajon"

6 és a már említettekből az vonható le, hogy megváltoztak a hagyományos paraszti gazdálkodás kutatási feltételei. Éppen ezért különös szerencse részünkre az, hogy írt például a Rétköz és a Nyírség ihalászatáról, földműveléséről, néhány azóta kihalt népi mesterségről, ősfoglalkozásról, így a pákászokról; megtudjuk tőle, hogyan hasznosították a már alig hallott sokféle halat étkezésre, takarmányozásra, trágyázásra; ezenkívül a vizek lecsapolását követően hogyan telepítettek ide új növényeket és hogyan változtak itt a táplálkozási szokások. Elmondható róla, hogy az élet egészét figyelte, noha szándéka szerint csak egy meghatározott szempontot akart kifejteni. Sze- . rencsére, ahogy erről Erdész Sándor szólt, gyűjtései olyan bőbeszédűek, hogy szinte atmoszféra-teremtő hatású még a mostani olvasása is, ráadásul következetessége révén, szinte már az adatgyűjtései is tanulmányszintűek. Már pedig egy-egy út során minden szokatlan, vagy éppen jellemző adat felhívta magára a kutató figyelmét. így kerülhetett sor arra, külső biztatásra, hogy a népviseletről, a népi építészetről is írjon. Megállapította, hogy az ajakiak sajátos viselete a palóc és a nyírségi viselet keveredésével jött létre, s ezáltal egyéni jegyeket hordoz.

7 Nyárády Mihály szakirodalmi munkássága zömmel a népi építészet gazdálkodás és az állattartás témaköreihez kapcsolódik. De ezenkívül, 3 Nyárády Mihály: A Nyírség nemesházai. = Néprajzi Értesítő 1936. 46—58. 4 Nyárády Mihály: Az őszi rozs termelése Ramocsaházán. = Néprajzi Értesítő 1930. 84—99. 5 Nyárády Mihály: A burgonya szerepe egy Szabolcs-Szatmár megyei község (Rakamaz) életében. = Szabolcs-Szatmári Szemle. 1956. 1—4. sz. 97—111. 6 Nyárády Mihály: Gazdálkodás a szabolcsi tőzegtalajon. = Vármegyei Szociográfiák IV. Szabolcs Vármegye. Bp. 1939. 65—77. 7 Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet. = A Jósa András Múzeum Évkönyve IV—V. (1962) 141—194.