A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Soltészné Pádár Ilona: Nyárádi Mihály néprajzkutató portréja
kön is új termelési kultúrát kell kidolgozni. Elsősorban a burgonyatermesztésre, majd a kalászosokra, gyümölcsösökre terelődött a figyelem. Am a kísérletezés korában az új kezdeményezések vajmi kevés haszonnal jártak. Egyébként a kéki földesurat más is érdekelte! Rendkívüli módon vonzódott az itt élő parasztsághoz, igyekezett gazdálkodási szokásaikat feltárni és életmódjukat megismerni. Ez annál figyelemre méltóbb, mert ő más indíttatást kapott, őt más pályára nevelték, mégsem tartott kapcsolatot a vele egy társadalmi rangban lévő vagy közel álló megyebeli urakkal. így eshetett meg, hogy baráti körét inkább a megyei értelmiségből verbuválta, elsősorban a Kiss Lajos múzeumigazgató köré csoportosulókhoz vonzódott. Nem volt Kiss Lajosnak tanítványa, hiszen szinte egyből teljesen kész néprajzosként jelent meg a nyilvánosság előtt, munkájukat is békésen egymás mellé rendelték, sőt Nyárády volt talán Kiss Lajos egyes számú segítője a Régi Rétköz anyagának összegyűjtésében. Hogy Nyárády Mihályt is a néprajztudomány művelői közé sorolhatjuk, azt elsősorban Györffy Istvánnak köszönhetjük. Egy ízben Györffy István, a már neves professzor meglátogatta a Jósa András Múzeumot, s az általa igen tisztelt Kiss Lajost. Egy kis kirándulást tettek és felkeresték Kéken Nyárády Mihályt. Ezt az életrajzában is megemlítette, mivel végső soron ez a kérdés adott kezébe tollat. 1922-t írtak ekkor. Nyárády Mihály még ebben az évben elkészíti és 1924-ben kezébe veheti első tudományos publikációját. Elsősorban a tárgyi néprajz, az anyagi kultúra vonzotta, de más tudományágakban is (hallatlan nagy tájékozottsága volt, amit részben olvasottsága, részben kutatási, gyűjtési módszere és nem utolsósorban a levéltári forrásokban való elmélyedése magyaráz. Am még mindig elsősorban gazdálkodó, továbbá három gyermek édesapja. Ráadásul különc földesúr. Különcségét az a nagy világrengető esemény tette természetessé, ami megváltoztatta az egész nép életét, vagyis a második világháború és az azt követő alakulás. A felszabadulás után Nyárády Mihály földjét elveszik. Maga ezt nem bánja, sőt a földosztást helyesli. A volt parasztjai, munkásai 12 holdat visszaszavaznak számára, hogy legyen miből élnie. Majd később, különösen 1947^et követően mindazokra, akik Nyárády Mihályhoz hasonló társadalmi helyzetben éltek, szigorú idők következtek. Nyárády Mihály ezt szinte nem akarta tudomásul venni. Nem zavarta, hogy szűkösebb anyagi körülmények közé került, mert végre azt csinálhatta, amit szeretett. Egyébként azon kevesek egyike volt, akit töröltek a kuláklistáról. Ugyanakkor megbízták a Szabadművelődési Tanács titkári teendőinek ellátásával. Később, Kiss Lajos nyugdíjazása után a múzeum tiszteletdíjas (azaz részfoglalkozású) „múzeumőr"-e (muzeológusa), 1951-től pedig tiszteletdíjas múzeum vezető lett. Fizetés helyett csak szerény tiszteletdíjat kapott. Gyarapította a gyűjteményt, leltározta, rendezte és őrizte, de még így is marad ideje tanulmányok készítésére! Először 1948-ban figyelt fel rá a szakma élvonala. Akkor bírálták el az 1848-as emlékek országos gyűjtésének eredményeit. Nyárády Mihály, mint a szabolcs-szatmári gyűjtés vezetője és fáradhatatlan munkása kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ezért miniszteri dicséretben részesült. Az elismerés, ha nem is túl gyakorta, de mindig adott számára 454
