A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Lukács László: Szent István király a néphagyományban

látszott ki ezekből a mélyedésekből. Kupa herceg védte katonáival a várat, és István katonáival a Szigetdombon szállt meg. Aztán István kol­dus képében egy abroncstalan kerékkel bekéretőzött a várba, hogy azt megvasaltassa. A fogadóban megevett három tojást, és ptthagyott a tá­nyéron egy papírt, hogy István járt ott. Aztán megostromolta a várat, először a Szigetdpmbról lőttek valamilyen földönhordó ágyúval, aztán az említett várkaput lőtték, majd benyomultak. Kupa herceg menekült száguldó lován, mely emberi hangon is értett. István a mostani Oroszló táján rászólt a lóra, hogy nem őt akarja bántani, hanem csak a gazdáját. S ekkor mondta Kupa lovának: Ó, rossz ló! — Azóta Oroszló a neve Oroszlónak, István ott vágta le Kupa herceget. Nagyberkiben (Somogy m.) ezt a mondát a községtől délre lévő sza­lacskai várhoz kapcsolják. Egyik szép változatát 1953-ban a 65 éves Farkas László így mondta el Szendrey Ákosnak: 9 Anyámtól hallottam, hogy legutóbb innen verték ki a törököt Sza­lacskáról. Sokáig ostromolták Szálacska várát a pusztából Szent István király. Itten azonban nem ment semmire sem, mert bekerített vár vplt, fallal. Ekkor valahonnan megtudták, hogy délről van egy vaskapu, és innen van összeköttetés a török hatósággal, ö, Szent István elment kódis képében, egy szamárral, bement, összetörött egy kereke, és bement ke­reket kérni. Egy öregasszonyhoz ment be. Mindent kitudakolt, hogy hol lehetne mit csinálni, érdeklődött. Az asszony ebédet adott nekie. A fia oskolában volt. Abban közben az asztal alatt és alá írta: „Ma bevettem Szálacska várát." A gyermek megjött az oskolából, nézte az írást, és kér­dezte az anyját: „Édesanyám, ki volt itt?" Azt mondja, egy öreg kódis, adtak neki önni, eltörött a kereke. Az volt Szent István király. Mindjárt jelentik eztet, őrség ment a kapuhoz, hogy senkit ki ne engedjenek. Köz­ben odaért az öreg kódis, hogy viszi a kereket a vállán. Megállítják, hogy nem lehet kimenni, ö ott rimánkodik, ott a kis szamara kint. Akkor az egyik őr megfogta, azt mondta neki: Olyan orrod van, mint Szent Ist­ván királynak! De osztán kiengedte, hogy menjen a szamarához. Akkor osztán a jenői határban van Sapkatötős, nagy mocsár van, nem tudtak átjönni a Szent István király katonái. Sapkával hordták össze a tőtést, Ezt a mai, napig is Sapkatötősnek nevezik. Ekkor délről, a harmadik ol­dalról belőtték a vaskaput, ekkor bevették Szálacska várát. Kupa her­ceg uralkodott ott ebben a várban, ennek a névnapjára mindig ki lett téve egy nagy aranyökör, arany ekével, ostor van a béresgyerek kezé­ben. Ezer évvel ezelőtt volt ez. A fehérvárcsurgói homokbányában található ember formájú kövek kialakulását azzal magyarázzák, hogy István király könyörgésére az Is­ten kővé változtatta a túlerőben lévő ellenséget, a tatárokat. Ez is Szent László-mondakörből örökölt mondaelem. A 16. század első harmadában keletkezett Érdy-kódexben azt olvashatjuk, hogy László király erős imád­kozással kőbálvánnyá változtatta a menekülő tatárokat. István király ha­sonló cselekedetéről szóló történeti mondáját a Fejér megyei Bodajkon gyűjtöttem, az 1909-ben született Barabás Pálné így mondta el: 9 Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest. Lelt. sz.: 4030. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom