A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Tálas László: Éremkincsleletek gazdasági és kereskedelemtörténeti tanulságai

tulása, amelyet az 1597-es dézsmaösszeírások igazolnak, csak a 15 éves háború e területet érintő közvetlen hatásával, hadseregfelvonulásokkal és hadszíntérré válással magyarázható. Ezt támasztják alá az elrejtett pénzek utolsó évszámú darabjai is, amely az elrejtés időpontját megközelítő pontossággal jelöli meg: a tiszaroffi 1594-es, a fegyverneki lelet 1600-as évszámmal zárul. Ha a megtalált három éremkincs értékének nagyságát vizsgáljuk

2 és viszonyítjuk a XVI. század végéről előkerült kincsleletekhez, akkor nem számítanak mégcsak közepes nagyságúnak sem. Értékük nagysága, öszezetétel összhangban van azzal a vagyoni helyzettel amelyet e települések korabeli dézsmajegyzékei is rögzítettek. Az 1957-es gabona dézsma jegyzékben Tiszaroffon 1 termés és földnélküli jobbágyot, 6 zsellért és 2 paupert jegyeztek fel, Fegyverneken, amely az összeírás alapján a Kis-Hevesi járás legnépesebb települése, 13 termés és földnélküli jobbágyot, 12 zsellért, 23 paupert, 4 féltelkes jobbágyot és 2 gazdagparasztot írtak össze.

3 Kunhegyes lakossága gazdasági összetételének vizsgálatánál — az elrejtett éremkincs 156l-es utolsó évszáma miatt — célszerűbb a korábbi 1576-os gabona dézsma jegyzéket alapul venni.

4 Eszerint a településen 24 jobbágy gazdaságot írtak össze, mely vagyoni rétegzettsége a következő volt: zsellér 3, pauper 12, féltelkes jobbágy 8, gazdaparaszt 1. A XVI. század második felében a vagyoni rétegződésnél figyelembe kell venni, hogy a zsellérek és a pauperek csoportja gyakorlatilag a tönkrement, illetve az elszegényedő jobbágyokat jelöli. A féltelkes jobbágyok közepes gazdasági erőt képviselnek, esetlegesen már az árutermelésben is részt vesznek. A gazdaparaszt a jobbágyoknak az anyagilag legtehetősebb rétege, amely az állat és gabona árutermelését kézben tartja, kismértékű vagyon felhalmozására is képes. A talált éremkincsek elre j tői elsősorban tehát ebből a rétegből, esetleg a fél telkes jobbágyok közül kerülhettek ki. • A Tiszaroff-Telekháti éremlelet 1979. október 15-én került a Damjanich János Múzeumba.

6 A község mellett a Telekhát nevű részen vízlevezető csatornát ástak. A csatorna rézsűjében találtak a munkások arra a mázas cserépedényre, amely a dénárokat rejtette. Sajnos, a késedelmes leletbejelentés és a földmunkák miatt az edénynek egyetlen töredékét sikerült megtalálni, azonosítani, amely alapján azonban az edényt rekonstruálni nem lehetett. Az edényben talált dénárokat a munkások széthordták, és csak ezután érkezett a múzeumhoz a leletbejelentés. A kivizsgálást végző régé2 A tiszaroff—telekházi leleteket csak töredékesnek tekintjük, mivel a leletbejelentés későn történt és kivizsgálásakor a már széthordott éremkincsnek csak egy részét sikerült összegyűjteni. Az ott talált és azonosított edénytöredék alapján legfeljebb csak azt lehetett megállapítani, hogy az kisobb tányér, vagy tál lehetett, melynek belső bevonata díszített mázas volt. 3 L.: N. Kiss istván: i. m. pp. 795—797. 4 L.: N. Kiss István: i. m. pp. 322. 5 Ezúton köszönöm meg Madaras László és Raczky Pál régészeknek — akik a leletmentést végezték —, hogy az éremleletet közlésre átengedték és tájékoztattak a leletelőkerülés körülményeiről.