A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig

A kis falvakban önálló iparos kevés volt. Minden faluban kellett ugyan lenni kovácsnak, aki a falu konvenciósa volt és volt zsidókovács is pl. Tákoson Weisz Samu, de pl. kerékgyártó, bádogos nem tudott megélni egy kis faluban. A szabómesterség sem volt ezeknek a kis falvaknak a hazája. A parasztság ha ruhát vett, kész ruhát vett. Általában csak suszter volt minden faluban. De ezek közül is kevés volt az új lábbelit csináló suszter, vagy csizmadia. Nagyon szegény foltozó suszter volt az aki a kis faluban maradt. A mesterséget helyhez kötötte és nem csinálhatta az állandó mozgást és kereskedelmet, mint ahogy azt leírtuk. Az iparosok általában a közeli kis központba, mezővárosba, Csengerben, Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban húzódtak meg. Ide jártak be hozzájuk megrendelést adni pl. asztaloshoz, bádogoshoz. Az iparosok innen jártak ki a falvakba. Az összeköttetésük a falvaknak ezekkel az iparosokkal állandó volt, mert ha parasztgyermek iparos akart lenni, ezekhez a nagyon sokszor zsidó iparosokhoz adták inasnak a gyermeket. A sokgyermekes zsidócsaládok fiai is itt inaskodtak, szereztek mesterséget. A keresztyén inasok benne éltek ezeknek a zsidó iparosoknak az életében. A szamosangyalosi Farkas Máté szabóinas mesterénél még valamelyes jiddis és kisebb zsidó imádságokat is megtanult. A naményi Száméi József szintén szabó elmondta azt, hogy az 1930-as években hetente még a zsidók tisztasági fürdőjében is meg kellett mint inasnak fürödnie. Komolyan nevelték ezek a mesterek inasaikat és a megállapodás szerint komolyan látták el a szükségesekkel. Nem hallottam arról, hogy ilyen zsidó kisiparos inasaival embertelenül bánt volna. Külön téma volt a kis faluból kikapaszkodó értelmiségi pályát kereső apró falusi kiszsidók helyzete. Itt az első lépések megtételéhez már anyagi biztosíték is kellett. Az elhurcolásuk után már csak emlékezni tudunk ezekre. Nélkülük nagyon nehézkes lett a falu élete. Nem olvadtak be, megtartották öntudatukat, de munkájuk, egész tevékenységük hiányát nagyon megérezte a falu, amelyet felülről jött szervezéssel nem lehet pótolni.