A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig

Egyes földbirtokosok tulajdonában levő kocsma, regálé, a bérletekben együtt szerepelnek a pálinkafőző ház, karám bérletével. Lakóház is tartozott hozzájuk, nincs nyoma annak, hogy ez különbözött volna a falu parasztházaitól. Viszont szerepel bennük a kocsmaház, kocsma helyiség, amelyben évi konvencióval a földbirtokos muzsikás cigányt is tart. Ilyen nagyobb helyiségről beszélhet Petőfi „Faluvégén kurta kocsma" című verse is. Egyébként maga a kocsma ugyancsak Petőfinek a Kutyakaparó című versében levő leírás szerint nem túl tágas, egyszerű berendezésű. Tekintve, hogy a XIX. század közepe tájáig más falusi zsidók nem építkezhettek, zsellérházakban laktak. A kopócsapáti Újhelyi birtoknak Eördög Dániel 1792—1820 közt történt feljegyzései szerint 18 zsellérháza volt zsidók bérletével, ezek valószínűleg nem különböztek a többi zsellérházaktól, mert bérlőjük nem zsidókkal változott. Alapvető különbség csak annyiban van, hogy ezeknél a bér Ft-ban van megszabva, általában évi 12 Ft és egy hízott lúd. Más zselléreknél vagy ilyen házat bérlő kisnemeseknél különböző gazdasági szolgálat és valami különösebb termeivény (torma, csík). Ez utóbbi arra is utal, hogy ezek a zsellérházban lakó zsidók- pénzzel bánó emberek voltak és a rituális táplálkozásuk biztosítására feleségeik libatartással és hizlalással is foglalkoztak. Területünk lakossága a XVIII. század végén és a XIX. elején még egészen református volt. Ennek megfelelően maga a falu biztosította a templom, az iskola a pap és rektor eltartását. Évente tartottak írásban rögzített elszámolásokat, melyekben a regálbérlők befizetései szerepeltek. Innen ismerjük kocsmárosoknak és kisboltosoknak a nevét. A XIX. század közepéig még csak személynévvel emlegetik őket. Pl. Tákoson a XIX. század elején évtizedeken át Dávid zsidó és Márton zsidó fizetik be a kocsma regálé béreit. Másutt egy-egy építkezéssel kapcsolatban azzal találkozunk, hogy X. Y. zsidótól vásároltak festéket, vagy egyéb boltban kapható dolgokat. Kopócsapátiban azzal is találkozunk, hogy az apa után a fia következik a bérletben. Nem célom az adatok halmozása. A címben feltett kérdést úgy szeretném közelebb hozni, hogy valóban érzékelhető legyen az apró falvakban a törzsökös kiszsidó szerepe. Tekintettel a falusi zsidóság 1944. évi elhurcolására és megsemmisítésére, mint adatközlő elsősorban a magam emlékeihez próbálom kapcsolni ennek a kis zsidóságnak helyzetét. A Szatmár megyei Szamostatárfalván nőttem fel, és töltötttem el a fiatalságom nagyobbik részét. Ott szoros kapcsolatban voltam a több nemzedéken keresztül ott lakó Katz családdal és ratjuk keresztül a környék falvaiban lakó hasonló kis zsidósággal. Már 76 éves vagyok, 1912-ben születtem, édesanyám az Ugocsa megyei Halmiban közvetlenül a központi nagy zsinagóga mellett nőtt fel. így gyermekkoromtól nagyon sokat hallottam az ott élő, sokszínű zsidóságról az 1910-es éveket megelőző időkről is. A zsidóknak ez a városka nagyon fontos helye volt. A különböző felekezeti árnyalatok miatt egyenesen négy zsinagóga volt benne és nagyon fontos helye volt a kaftánban és hódszőrös sapkában járó ortodox lengyelországi (galíciai) zsidóságnak. Ugyancsak közeli adatokhoz juthattam feleségemtől, Baráth Margittól, aki részint az édesany422