A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

Szatmár megyét jelentősebb számban háromféle nemzetbeliek lakják: magyarok, svábok és oláhok. Legtöbb magyar lakik a szamosközi és krasznaközi járásokban. Legtöbb sváb a nyíri és krasznaköziben. Legtöbb oláh a nagybányai járásban. A tősgyökeres regtbb nemesség tartózkodási helye a szamosközi járás. A szatmár. megyei magyarság átalán véve vendégszerető, kedélyes és bátor nép. A társasélet a feszes formák mellőzésével a természetesség határai között mozog, sőt több helyeken a patriarchális élet nyomaira is akadhatni. A birtokosabb nemesség ungot, berket bekalandoz, hogy mulathasson s élvezhessen, sorsosainál tárt vendégszerető karokat és nyílt kapukat talál. Alig van megye, hol a név és születésnapok, keresztelők, menyegzők s más alkalmi lakomákat nagyobb dáridóval ülnék meg. Most azonban valamicskével csendesebb a világ, s a szórakozások és mulatozások szűkebb körre szoríttattak. A municipalitás korában a kisebb nemesség együtt dőzsölt a nagyobb nemességgel, főleg a tisztújítások közeledtekor; később azonban csakhamar sorsosai közé viezavonulva, dicsért vagy gyalázott, a mint érdeke kívánta. A kiváltságos osztály mindig büszkén tekintett az úrbéres osztályra, mi ez utóbbiakban irigységet és keserűséget támasztott, sőt egy némelyik hiúságát felizgatta, miszerint mindenét feláldozá, csakhogy valamelyik bocskoros úr által adoptáltassék s a nemesek sorába igtattathassék. Lauka által készített rajz a Szatmár megyei magyarokról Lóeltulajdonításokban és betyárkodásokban a nyíri járásé volt az elsőség, tisztválasztások alkalmával vitézségben a cseheiek és gencsiek tűntek föl. A legmunkásabb magyarok a Szamos és Kraszna mentében laknak, a legrestebbek az Ér mellett, a nyíri járás délnyugati részében. A fegyenczek legnagyobb része magyar bocskoros nemesekből állott, kik nagyobbára lótólvajlás, vérengzés és gyilkosság miatt ítéltettek el. Keskeny kúriáján a legszegényebb nemes is urat játszott, cselédei koplaltak és dolgoztak, б maga feleségével névnapozott, disznótorozott, a fogadóban dőzsölt, vagy a malom alatt készítette terveit a közeli tisztújításokra, vagy azon okoskodott, hogy ionja be a befonhatatlan hitelező zsidót olyan formán: hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Mi azonban tíz esetben kilencszer úgy ütött ki, hogy a kecske is koplalt, a káposzta is elfogyott. A birtokos nemesség egy részének társaséletét fölösleg rajzolnom. Az az egész országban egyforma volt. A svábok 1700 elején, gr. Károlyi Antal által hozattak be a megyébe, s csaknem kizárólag a gróf Károlyi-család urodalmaiban székeltek s honosultak meg, valamint mai napig legnagyobb részben, a grófi Károlyiak által bírt falukban tartózkodnak. A szatmármegyei svábok többnyire Svarzwaldau- és Würtembergból kerültek. Elejétől fogva mostanáig, úgyszólva, külön kasztát képeztek, s a mennyire csak lehetséges volt, más nemzetbeliektől izolálták magukat. Fáradhatlan szorgalmuk s az által, hogy egymást mindenha és mindenben segítették, a falukat, hol letelepedének? csinosakká és virágzókká alkották. Bízvást állíthatom, hogy a sváb faluk legszebbek egész megyében, s azokat a figyelmes szemlélődő már távúiról fölismerheti. Falukban, hol más nemzetbeliekkel vegyesen laktak, megtanulták ugyan azok nyelvét is, de saját nyelvükhöz és szokásaikhoz a legkisebb részletekig hívek maradtak. Az is mentül ritkábban történt hogy sváb, magyar hajadont választott volna nejéül, vagy sváb leány magyar legényt fogadott volna férjének. Mamden tetteikben, lépéseikben, kül és belső társaséletükben, gazdálkodásukban a legpontosabb számítással, előre figyeléssel, sőt a felmerülhető körülmények és viszonyok tekintetbevételével haladnak előre, miért fáradozásaikat rendesen siker koronázza. Ezen üdvös diák közmondásra: „nulla dies sine Linea", a svábnál egyetlen nemzet sem ügyel lelkiismeretesebben. Míg szórakozásainknak, népszokásaiknak is meg van az az oldaluk, hogy a mulattatót a hasznossal kötik össze. Így р. o. az ablakozást, úgy nevezett fenstrálást, nem egyébért engedik meg leányaiknak s ifjaiknak, mint hogy házuk s udvaruk éjen át is őrzött legyen. Az ifjú ugyanis majd minden éjjel ablakozván hajnalig, az udvarban járó kelő tolvajt haladéktalanul észrevenné. A túlsó oldalon lévő rajz természet jtkn egy pajtával ellátott sváb telket ábrázol, a milyen Csalánoson, Vállason, Petiiben, Tényen, Erdődön stb. több száz van, s mind ízlés, mind kényelem, mind gazdaság tekintetében, a falusi lakokra nézve mintául szolgálhat. Az utczára szolgáló két első ablak, vendéglő, társalkodó, 406