A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből
A mű teljes közlésére — terjedelmi kötöttségek miatt — nem vállalkoztunk, igyekeztünk azonban csak azokat a részeket elhagyni, melyek a múlt századi szubjektív megítélései, tudománytalan értékítéletei alapján íródtak, ezért a mai tárgyilagos és kritikus kutatás számára használhatatlanok. Sok múlt századi írásmű „gyengé"-je, hogy belső kritikával kell a kutatónak élnie felhasználásakor. A tudományosság, a módszeresség korabeli hiánya miatt például többször homály fedte az adatok származási helyét, pontatlan a szöveg lejegyzése, esetleg romantikus túlzásoktól elferdített. A korai néprajzi törekvések kezdetlegességének okait Szilágyi Miklós magyarázza meg egyik kutatástörténeti cikkében. 6 Szerinte a leírók gyakran nem is néprajzi célú tapasztalatszerzés szándékával járták az ország egyes tájait, de egy-egy ilyen „kirándulás" már elég volt általánosító népleíró következtetések levonására, hiszen mintegy „feltérképezték" a jelenségeket, s személyes benyomásaik alapján „tudták": mely vidéken, milyen háztípusokat, szokásokat, viseleteket lehet találni. 7 Szilágyi Miklós tanulmányának bevezető részét a következő megállapítással zárja: „Ezek a közvetlen — s csak utólag, az „intenzív terepmunkához" mérten alkalminak, már-már felületesnek tetsző — megfigyelések jelentették az első általánosításokat,* kultúrtörténeti következtetések „forrásbázisát". .. " 8 Korai törekvésekben pedig nem volt hiány, hiszen a népiesség és romantika korszaka kedvezett mindazoknak, akik az úgynevezett nemzetismeret megszerzésére törekedtek. A nemzetismeret, azon belül a magyar ember megismerése a legfontosabb feladatok közé kezdett tartozni, 9 ez a teendő ösztönözte a néprajzi mozgalom, a történeti, nyelvészeti stb. tudományos kutatás kibontakozását. A különböző tudományszakmák saját módszereik alkalmazásával igyekeztek hozzájárulni a magyar nemzeti „karakter" meghatározásához, a magyarság valódi mivoltának megismeréséhez. 1835-től Edvi Illés Pál a „Miben áll a magyar nemzetiség?" című értekezésében már az önismerethez vezeti kalauz, útmutató szerkesztésével segíti a magyar nemzetiség kérdéseinek tisztázására törekvőket. 10 150 évvel ezelőtt Edvi Illés Pál a nemzetkutatás megoldásához a következőket javasolta: „ . . . a magyart minden kigondolható oldalról felvenni; azt, ami benne, nyelvében, hazájában, terményében, stb. sajátságos, felkeresni; azt, ami őt a földön létező minden más nemzetektől megkülönteti, el nem fogódott, csöndes elmével összealkotni: ez adná aztán élőnkbe a magyart az ő valódi nemzetiségében." 11 A szerző tehát a meghatározott szempontok szerint leíró, összehasonlító adatgyűjtésekre buzdította kortársait. A nemzeti jelleg tanulmányozá6 Szilágyi Miklós: Jankó János és Bátky Zsigmond gyűjtőútja Tolna megyében (1900, 1903). In: Ethnographia, XCV. évf. 1984. 272—289. old. 7 Szilágyi Miklós: i. m. 272—273. old. 8 Szilágyi Miklós: i. m. 273. old. 9 A magyar nép. Szerk.: Bartucz Lajos. Bp., 1943. 6. old. 10 Madarassy László: Miben áll a magyar nemzetiség? In: Ethnographia, XL. évf. 1929. 208—216. old. 11 A magyar nép. Szerk.: Bartucz Lajos. Bp., 1943. 7. old.