A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Felhősné Csiszár Sarolta: A népi mosás Szatmárban és Beregben

A vasalás általánossá válásának idejét nehéz lenne pontosan meghatározni, de az biztos, hogy már a múlt század közepén is országosan elterjedt lehetett használata. Erre utal Arany János jól ismert Családi kör c. költeményében az alább ismertetett néhány verssor is. „Vasalót tüzesít, új ruhája készen, Csak vasalás híja, holnap ünnep lészen." A betétes vasalók mellett ismeretesek olyan tömör vasalófajták is, amihez nem használtak betétet, hanem úgy, ahogy volt parázson, fémlapon vagy a tűzhely platniján melegítették fel az egészet. A vasalók legkésőbb és legtovább használt formája a szenes vasaló volt. Rézből és öntöttvasból egyaránt készítették. Területünkön a munkácsi vasgyár közelsége miatt az öntöttvasból készült szenes vasalók terjedtek el. Ezeknek a teteje volt felnyitható, amit lezáráskor a vasaló orránál lévő, gyakran gombos fejű kattanózár zárt le. A munkácsi vasgyár készített díszes fejű kattanózáras vasalókat is. így találkozunk a területen sárkányos, kakasos, Kossuth fejes stb. vasalókkal. Ezeknek a vasalóknak alul mindkét oldalán és felül, szellőzőnyílások voltak és faszén parazsával melegítették fel. A szenet a vasalóba tették, meggyújtották és itt égették el. Hogy jobb legyen a huzatja, a tetejét kályhacsővel meghosszabbították. Amikor a szén leégett, a tetejét lezárták. Hogy a parázs mindig izzásban legyen, a fogójánál fogva maguk előtt lóbálták. A melegség fokát megnyálazott ujjal próbálták ki. Túlfűtés esetén a sima földön toszogálták, hogy kihűljön. A nem megfelelően mosott ruhát nem lehetett meleg vasalóval vasalni, mert belerögződött a piszok. Akár a melegvasalásnál, akár a hidegvasalásnál a vasalás vasalódeszkán vagy sima asztallapon történt, amelyet egy vastagabb vagy többször összehajtott fehér anyaggal terítettek le. Ez volt az ún. vasalópokróc. Ezt a háztartásban másra nem használták, mivel az állandó melegítés megkeményítette, törékennyé tette az anyagot. Éppen ezért más használatban lévő textilneműt sem használták erre a célra. Finomabb anyagból készült darabok pl. selyemkendők vagy gyapjúból készült holmik simítását fából készült hideg vasalóval vagy fémből készült (réz) mustával végezték. Ezeket eredetileg mesteremberek használták, onnan kerültek át a háztartásokba. összefoglalva elmondható. A textiliák rendbentartása, amely a tisztításból és simításból állt, nagy körütekintést igényelt. Ez a tevékenység szorosan kapcsolódott be az élet folyamatába, az egészéves tevékenységek közé. Mint mindennek, ennek is évente visszatérően meghatározott ideje volt. Különösen a vászon rendbentartásánál még a bemutatott, jól körülhatárolható területen belül is vannak eltérések. Míg pl. Szatmárban a szapulásnak egy állandósult eszközkészlete alakult ki, addig Beregben a szapuló kád kivételével mindig alkalmi, máskor is használatos tárgyakból állítják össze a szapulót. A szappanfőzés és a teknőben való mosás szinte teljesen egységesnek mondható. Egységes a szappanfőzés ideje, a szappan összetétele és a főzés módja. Nem fordítottak különösebb gondot a szappan színére. Ilyen célból a területen a szappan többszöri átfőzésével nem találkozunk.