A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Felhősné Csiszár Sarolta: A népi mosás Szatmárban és Beregben

Szapuld felállítva a kamarában. Beregi Múzeum fotótára. Lelt. sz.: 560 Felvétel helye: Gergelyiugornya totta, akkor sokáig csúfolták vele. Nagyon ínséges időben még olajjal is főztek szappant. Az összegyűjtött zsiradéknál arra mindig nagyon vigyáztak, hogy az meg ne avasodjon, mert az avas, kellemetlen szagot a szappan, de még a mosott ruha is átvette. Az egyes családok igyekeztek mindig egyszerre annyi szappant főzni, hogy az az egész évben elég legyen. Főzés után az asszonyok megkérdezték egymástól — mennyi szappanod lett? A felelet általában az volt rá — tán kitart tavaszig, vagy van még egy kis tavalyi, azzal együtt kitart. A szappanfőzés menete a következő volt: Egy nagy, 10—12 literes edényben felforralták a nátronlúgot. Ez olyan erős volt, hogy ha beletettek egy tyúktollat az úgy szétmarta, hogy nem maradt belőle semmi. Ebbe a forró lúgba tették bele a zsiradékot. Ezt előtte nem olvasztották ki, csak úgy, ahogy volt, mindenestől beletették, mert a lúg úgyis mindent szétmart. Áz egészet addig főzték, míg a keletkezett hab mind fel nem szállt a tetejére. Főzés közben állandóan kavargatták egy nagy fakanállal, amit csak erre a célra használtak. Akkor volt jó a szappan, ha a felszállt hab túrósodott és kavarás közben ez a massza elvált az edény oldalától, lecsúszott a kavaró kanálról. 390