A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Tóth János: Viselettörténeti adatok a Jászságból
Részben e közlés nyomán, és az eredeti metszetek (akkor még Prückler J. magángyűjteményében lévő példányai) alapján közölt rövid elemzést a jász népviseletről Kresz Mária. 54 (A képmellékletek és azok elemzésének közlésétől ezúttal el kell tekintenünk.) 1354-ből szemléletes viselet-leírást ismerünk Palugyay Imre tollából: „ ... A férfiak fő ruházati czikke a bunda (suba); mintegy szükséges kelléke ez a népnek. .. Abban jelennek meg ünnepnapokon a szentegyház boltozata alatt; ... elromlás vagy halál választja meg őket egymástól. ... Sajátszerű, de csak ünnepélyes alkalmakkor (lakomák, menyegzőknél) öltött ruházatjuk a jászoknak a szinte sötétkék posztóból, sárga prémmel szélesen szegett, kék zsinórokkal díszített úgynevezett rókás mente; valóban olly czélszerű s ünnepélyességet mutató öltöny, mellyet a nem egyszer zsíros bunda helyett legalább a szentegyházakban méltán viselhetnének. A nők ruházata szerfelett vékony kelméből áll; rövid derekú ujjasaik alig fedezik be a mellet és a hátat, az egész altest vidékét pusztán hagyván ... De ki nevezetesebb napokon a nép tömegét tekinti, első pillanatra feltünened előtte a jász nők sehol fel nem lelhető ékes viselete. Fejüket arany vagy ezüst csipkékből mesterkéz által összeillesztett gömbölded tetejű főkötő fedi, mellyet fehér átlátszó csipkézet borít s tüntet át, karcsú derekukhoz fekete vagy zöld habos selyem ujas simul a mellen kivágva, kebelből selyemkendők halmaza emelkedik, 4-6 csinos ezüst gomb kapcsolván azt egybe, alóla fekete selyem kötény fodrai hullámzanak le; s bokáig érő finom kelméből készült szoknyák fedezik a többi testet, lábukon fényes fekete, vagy piros kordován tündöklik; kezükben hófehér zsebkendő lebeg. — Ezen öltözet azonban csak fiatal nőkön szemlélhető, az idősbek vagy tiszta fehér vagy fekete atlasz kendővel szorítják le fejüket. Hogy ez az öltözet tetemes költségbe kerül, s a vagyonosbak anyagi jóllétének nyilvános hírnöke, szükségtelen emlegetni. S ezen ünnepi öltözettel nagy Contrastot képez a mindennapi. A férfiak fején hordozott, felfelé kanyarított keskeny karimájú kalapok nem óvják a szemeket sem a szürke fehér homok talajról visszavert napsugarak izgató s vakító hatásától, sem a szelek pórterhelte huzamaitól, sem a távolban szemet kápráztató délibáb egyébként sajátságos nagyszerű játékától . Z' 55 1855-ben Imrik József (azóta számos helyen idézett) leírása a jász népviselet szemléletes bemutatására törekszik: „Ami a viseletet illeti a jász népnél, először is a férfiaknál: nyak nélküli kurta derekú s borjúszárú ing, s a mellény alsó részéről, — mit csak néha visel — a gatyakötésig meztelen has; leginkább fekete posztó zsinóros nadrág, nagy ón- vagy rézgombos dolmány s mellény, nagy tehénbőr csizma, széles karimájú kalap, vagy fehér báránybőr sipka, irhátlan vagy törött bőrsuba, melyet télen-nyáron egyaránt visel, sőt Jászapáthiban a legforróbb melegségben sem hagyja le magáról, még 54 Kresz M.: i. m. 174—175. p.; 52, 53, 71, 76. sz. melléklet. 55 Palugyay I.: i. m. 84—85. p. 374
