A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
T. Bereczki Ibolya: Vászonszőttesek Tiszafüreden és környékén
Vászonszőttesek Tiszafüreden és környékén T. BERECZKI IBOLYA Tiszafüred és környéke — történelmének alakulása következtében is — kulturálisan különösen jól elkülöníthető tájegysége Szolnok megyének. 1 A szőtteskészítés módja, az anyag s a mintázás egyaránt megkülönbözteti a Tiszafüred környéki textileket a megye más részén készültektől. A kevés — szövésre és takácsra vonatkozó — Szolnok megyei adat között mindenképpen figyelemre méltó, hogy a Jászságban és a Nagykunság több településén is működtek takács céhek önállóan (például Jászberényben, Jászapátin), vagy dolgoztak mesterek egyesült céh tagjaként (mint Kunszentmártonban). A nem kiváltságos területeken, a Tisza mente Szolnoktól délre fekvő falvainak szinte mindegyikében dolgoztak takácsok a XVIII. századtól gyakorlatilag napjainkig (Cibakháza, Tiszaföldvár, Tiszasas). Tiszafüreden és környékén eddigi tapaszta1 írásom az 1981—84 közötti években — részben terepen, részben a Szolnok megyei múzeumi gyűjteményekben — folytatott gyűjtésem anyagára épül. 1981— 82-ben én, majd 1983—84-ben kollégáim, Gulyás Éva és Szabó László Tiszafüreden, Tiszaszőlősön, Tiszaderzsen számos parasztcsalád meglévő, háznál őrzött szőtteseit néztük, nézték meg, fényképezték le, illetve vásárolták meg a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteménye számára. A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Füvessy Anikó tárgygyűjtései és vásárlásai révén az 1960-as évektől napjainkig szép számú textilegyüttes tulajdonosa válhatott. A részben már a Tisza II. víztározó térségének néprajzi kutatása, valamint a Szolnok megye népművészete (szerk. Bellon Tibor—Szabó László, Bp., 1987.) című kötet előmunkálataként folyt szőttesgyűjtés így a tiszafüredi múzeum mellett a szolnoki múzeumot is gazdagította, nagyobbrészt fotódokumentációban, kisebb részt tárgyegyüttesekben. Ez a több irányból összpontosuló gyűjtés tette lehetővé, hogy már a Szolnok megye népművészete kötet számára megfogalmazhassuk a Tiszafüred környéki szőttesek legfontosabbb sajátosságait, jellemző vonásait. Jelenleg azonban e szőttesfeldolgozó munkának még nem végeredményéről, hanem inkább a kutatás során szerzett ismeretekről, tapasztalatokról számolhatok be, tudva azt, hogy a további gyűjtés, kutatás tudásunkat nemcsak elmélyíti, de mindenképpen pontosítani is fogja majd. örvendetes tény, hogy az elmúlt évtizedben nemcsak vidékünkön folyt a vászonszőttesek összegyűjtése és feldolgozása, hanem az Alföld más részein és az ország északi vidékein is, mely területek korábban a klasszikus szőtteskészítő dunántúli központok bemutatása mellett kevesebb hangsúlyt kaptak. Horváth Terézia és Hentz Lajos Békés megyei gyűjtései mellett az újabban megjelent munkák között figyelemreméltóan gazdag anyagával tűnik ki V. Szathmári Ibolya—Varga Gyula: Szőttesek Hajdú-Bihar megyében. Debrecen, 1984. című és Dobosy László: Szedettes szőttesek a magyarországi Gömörben. Debrecen, 1987. című dolgozata (Előbbi a Hajdú-Bihar Megyei Néphagyományok I., utóbbi a Gömör néprajza IX. köteteként). 353
