A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Ujváry Zoltán: Népmonda, népi emlékezés és helytörténet

ra akkor sem az a lényeges, hogy az esemény minden részletében megegyezik-e az elbeszéléssel, a mondával, hanem elsősorban az, hogy a monda kialakulásában milyen tényezők kaptak szerepet, hogyan került a néphagyományba és ott milyen funkciót tölt be. A népi emlékezet minél távolabbi kor eseményeit idézi fel, annál inkább veszíti el a valósággal való kapcsolatát. A régmúltról szóló mondák igen gyakran másodlagosan alakultak ki a történést követően évtizedekkel, olykor évszázadokkal később. A honfoglalás mondaköréről egyértelműen bizonyítható, hogy a néphagyományba másodlagosan kerültek. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt nem voltak hasonló elbeszélések a szájhagyományban. A kontinuitás az orális hagyományban azonban évszázadok folyamán nehezen képzelhető el. Az emlékezet felfrissítésére időről időre szükség van. Ezt segítette elő kezdetben az egyház által életben tartott legendák, később az iskolai oktatás, még később, különösen egy évszázada a tankönyvek, ponyvanyomtatványok és a századfordulótól egy-egy helységgel, tájjal kapcsolatos kiadványok. Ezek nyomán mindig megújult a helyi hagyomány, jó elbeszélők révén gyakran tovább variálódott és olykor a népi próza nagyon szép alkotásai alakultak ki. Az alábbiakban olyan népi emlékekről szólok, amelyek számos vonatkozásban kapcsolódnak a helyi történelmi eseményeknek, személyeknek, településeknek a múltjához. Sorrendben elsőként egy Szent Lászlóval kapcsolatos történeti mondát emelek ki, amely egy település — Nagykereki — nevének eredetét magyarázza. Osváth Pál feljegyzése szerint: A „népmonda azt tartja a N.-kereki helység nevének eredetéről, hogy midőn Szt. László királyunk holtteste saját akarata folytán N.-varadra szállítandó volt, a holttesttel együtt jövő barátok ezen akkor telepített helyiségnél elesteledvén, éjjelre itt maradtak: de csodák csodája mi történt? az, hogy a halottas kocsi kerekei éjszakának idején önmagukban megindulván, a kocsi a testtel meg sem állott addig, míg a kitűzött helyre az az a nagyváradi Szt. László templom elébe nem ért. A Szt.-László király holttestét vivő szekér kerekeinek itt történ csodás megmozdulása alkalmából neveztetett ezen helység Kereki-nek".

2 A Szent László királyról írásba foglalt legenda a 12—13. század fordulóján a magától elindult kocsival kapcsolatos eseményt a következőképpen mondja el: „Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e (ugyanis az ő meghagyása szerint ide kellett volna temetni, de úgy látszott, okosabb a fehérvári egyház mellett dönteni, minthogy az volt közelebb), egy fogadóhoz értek, ahol a fáradtságtól és a szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi, amelyre a testet rakták mindenféle állati vonóerő nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát, hogy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta, hálát adva 2 Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 34