A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Páll István: Ember- és állatábrázolások a magyar népi építészetben

16. Kiskapu (Magyarlapád) — Kós K. 1978. 77. (19. ábra) vagy a Bereg és Szátmár megyében gyakori lófej formájúra kifaragott kútágasok

41 érdemelnek említést. Sajnálatos, hogy napjainkban az egész nyelvterületen terjednek a giccses 'homlokzatdíszítések, melyek vagy festett, (ill. mozaikkockákból kirakott), vagy aihol ügyeskezű kőfaragók élnek, szoborszerű megfogalmazást nyernek.

42 A magyar népi építészet ezen elszórt adataiból távoli, kultikus gyökerekre nem kö41 Kútvölgyi M. 1984. 73. kép és saját gyűjtés. Párhuzamként idézhetjük Mosinszkaja megállapítását: „az obi-ugorok architekturális művészetében van rá példa, hogy bizonyos szerkezeti elemeket szoborszerűen megfaragnak. V. N. Csernyecov említi, hogy állatábrázolásokat, egyebek közt mezei nyulakat lehet látni a tetőgerendát alátámasztó ágasfák végén. A szoborszerűen megfaragott alakokat különösen elterjedten alkalmazták a kultikus helyeken emelt építmények és egyéb alkalmatosságok egyes elemein." (V. J. Mosinszkaja: őskori szoborművészet Nyugat-Szibériában. In: A Tejút fiai. Budapest, 1980. 62.) 42 Kedvelt motívum az utcai két ablak között a szarvas ábrázolása (Kálmánháza saját gy. vagy Bakó (Ferenc: Település és népi építkezés. In: Répáshuta. Miskolc, 1984. 120.), de tudunk olyan kőfaragóról is, akinél a kerítésoszlopok, a lakóház bejárati és balkon„rácsai" is mind különféle ember- és állatformára vannak kőből kifaragva. (Magyarvista — Románia —> saját gy.) 347