A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dankó Imre: Bátor Opos-Vid és Beowulf. Angolszász–magyar mondapárhuzam az Ecsedi-láp sárkányának mondájában

ezt a hagyományt."

9 Mind ebből a feljegyzésből, mind a Budai Ferenc,

10 Kővári László,

11 B. Papp Lajos

12 Barcsa János

13 Molnár József

1

* illetve Erdész Sándor Báthori Gáborral foglalkozó tanulmányából

15 azt a következtetést vontam le, hogy az Ecsedi-láp sárkányáról szóló monda voltaképpen a Báthori-család eredetmondája, bennefoglalva a család címermagyarázata. A fennmaradt mondatöredékek elemzése nemcsak családtörténeti vonatkozásban fontos, mint korábban állítottam,

16 hanem a kígyó—sárkányszörny hiedelemvilág, az egyes motívumok vándorlása jobb megismerése szempontjából is. A Báthori-család a Péter király idejében feltűnt Gutkeled nemzetségből származik. Idegen, germán eredetű betelepülő nemzetség volt ez. Érthető, hogy a magyarság rokonszenvét fel kellett irántuk kelteni. Ezt a célt szolgálta a nemzetség egyik első névről ismert tagjának, Oposnak rokonszenves szerepeltetése krónikáinkban. Ahogy Mályusz Elemér mondta, még rokoni vonzalom is vezethette a tollat, amikor Opos tetteiről írtak.

17 Mint tudjuk Opos Salamon királyunk hűséges embere volt, tehát valamivel később élt, mint a mondabeli Vid, akit mondáink leginkább István király idejében szerepeltetnek. Sőt, az is lehetséges, hogy Vid mondai személy, mert Vid nevű tagja a Gutkeled nemzetségnek csak későbbről, 1263-ból és 1310-ből ismeretes.

18 Opos, Salamon vitéze többek között azért is kapta a Bátor nevet, mert megvívott egy legyőzhetetlennek hitt cseh vitézzel. Tekintve, hogy Opos és nem a történetiségből távolabb álló Vid kapta a Bátor nevet, nyilvánvaló, hogy őróla és nem Vidről nevezték el a Bátor előtagú helységeket, mindenekelőtt Nyírbátort. Ugyanakkor ez a tény is feltételezi, hogy a hagyományban Opos és Vid alakja összeforrt. Bátor Opos—Vid igazi, nagy hőstette, aminek végül is köszönhette hírét, jutalmul kapott óriási birtokait, az volt, hogy megölte az Ecsedi-lápban lakozó sárkányt, amellyel senki se mert megküzdeni, akivel senki se bírt; szabadon garázdálkodhatott, pusztíthatott a környéken. A monda egyes motívumainak összevetése szempontjából fontos azon tényezők megemlítése, amelyek a 9 II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Archívum Rákóczianum III. Osztály. írók. Bp. 1978. 373. — Rákóczi Emlékiratait franciául írta. Ez a kiadás kétnyelvű, a francia szövegrész a 128—129. oldalakon található. 10 Budai Ferenc: Magyarország polgári históriájára való lexikon. III. Nagyvárad, 1805. 751. 11 Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 28. 12 B. Papp Lajos: Hajdúk története rövid kivonatban. H. és é. n. (Debrecen, 1861.) 12—18. 13 Barcsa János: Hajdú-Nánás város és a hajdúk történelme. Hajdú-Nánás. 1900. 82. 14 Molnár József: Hajdúnánási határnevek és azok hagyományai. A hajdúnánási Református Gimnázium Értesítője 1937 38. Hajdúnánás, 1938. Klny. Is. 15 Erdész Sándor: Báthori Gábor a néphagyományokban. Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek l. Nyíregyháza, 1965. 4. 16 Dankő Imre: A Báthori-család eredetmondájának szatmári vonatkozásai i. m. 267., 272. 17 Mályusz Elemér: A Thúróczy-krónika és forrásai. Bp. 1967. 37. 18 Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XVI. század közepéig. I. Temesvár, 1891. 277—282. 25