A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper
árjába: a rontás által okozott betegségek gyógyítása, magzatelhajtás, rontás, ezen belül betegség előidézése, szerelmi varázslás, s nagy hangsúlyt kap természetfeletti ereje. Egy-egy ellene felhozott vád szorosan kapcsolódik a város akkori helyzetéhez. A per idejében még folyt a török elleni háború, sok férfi volt évekig távol a családjától, a háborús viszonyok között nagy volt a létbizonytalanság, így természetes volt az a vágy, hogy ha rövid időre is, de láthassák egymást a házastársak. Ezt kihasználva mondták egyesek, hogy képesek hazahozni a férfit, azonban olyan következményeket vázoltak fel — az így hazahozott férfi rövid időn belül meghal —, hogy a hozzátartozók inkább elálltak a vállalkozástól, így nem bizonypsodott be az ötlet képtelensége. Annál inkább megnőtt az igény a bizpnytalan időkben a magzatelhajtásra és a terhesség megakadályozására. A kereskedelemnek Rozsnyó életében betöltött meghatározó szerepét ismerve nem csodálkozhatunk a forgalom növelését előidézni kívánó mágikus eljáráson, amit valószínűleg jónéhányan kipróbáltak. A vádlott sok eljárást, ráolvasást szlovák asszonyoktól tanult meg, amire foglalkozása, és a város adottságainál fogva kiváló lehetősége volt. A boszorkányság vádja feltehetően fokozatosan erősödött fel vele szemben. Gyógyító és rontó tevékenysége melleft hozzájárultak ehhez fenyegetőzései, a közösségi normát megsértő házasságtörési kísérlete érdekében végzett szerelmi varázslásai. Betetőzték a sort a neki tulajdonított természetfeletti cselekedetek, amik többsége pedig eleve igen bizonytalan vád. Macskává váló átváltozásáról egy fiatal lány beszél, aki rossz megvilágítás mellett véli látni az eseményt. Az eset közvetlenül az asszony letartóztatása előtt történt, amikor már mindenki beszélt róla, félt tőle, s ez különösen így lehetett a fiatalok esetében. Nem véletlen, hogy a lóvá tett emberen nyargaló boszorkány történetét elmondó személy is egy fiatal, aki felzaklatottan, rossz idegállapotban, otthonából kizárva, kimerülten kénytelen a sötétben nyugovóra térni, ismerve a boszorkányokról közszájon forgó történeteket. A harmadik fontos tanú, egy felnőtt férfiember, aki megijed az éjszakai találkozáskor az asszonytól, és — az előzetesen hallott boszprkányvád miatt — kardot ránt ellene. Kristófné eltűnése és ellentmondásos magyarázkodása csak a gyanút erősíti ellene. 1676. június 19-én „Kristóf Vargáné mint varázsló, bűvös-bájos boszorkányos asszony tűzre ítéltetik, hogy hóhér keze által tűzzel megégettesség, minek utánna gonosz cselekedeteit és boszorkány társait ki vallja megkínozta tással.'' ч Bízunk benne, hogy a határainkpn túli levéltárakban lévő, még ismeretlen, publikálatlan boszorkányperek feltárása értékes adatokkal fogja gyarapítani a témakörre vonatkozó ismereteket.
