A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

J időn kikeletkor odaki a mezőn járván Kristófnéval fekete nadal gyökeret ásott, sokat berbitélvén tótul: csillagot, felhőt, farkast, erdőt, eget, holdat, napot emlegetvén, s azt mondotta: hogy én arra ásom, hogy Süveges Mihályt a tűzbe takarom, büdös kővel, puskaporral, kölessel együtt: hogy valamint ezek,a tűzben nem maradhatnak: úgy ne maradhassék Süveges Mihály az ő házában, hanem szintén oly nehéz legyen a szíve utánna, valamint ezek nehezen maradnak a tűzben." „Hallottam azt is szájábul, Jiogy mondotta: Ha meg láthatám, hogy az ekék szántani kimentek reggel, mindenkor olvastam a nap felköltekor, hogy valamint siet a kerek forogni az ekében, szintén úgy siessen Süveges Mihály én utánam. Ezt is hallottam, hogy mondotta: Valamennyi szál fa vagyon egy kerek erdőn, annyi nyárs szurdallja a Süveges Mihály szívét, lelkét, tüdőjét, máját, csontjait, valameddig ő vele szemben nem lészen, s véle nem beszél." „Reggel míg a madár fel sem költ, vett Kristófné egy kupát, s annak a fenekére vetett egy apró pénzt és sót, s ment avval a Silyébre a malom árokra vízért, s azt mondotta: hogy szintén olly kedves légyen Süveges Mihály ő előtte, mint az aprópénz kedves az emberek előtt." A nyomfelszedésre megkért Maczko Borbála erről tud: „Csucsomi Mártával sdk ízben a butykost főzték, kiváltképpen Szombaton, Vasárnap és Innepnapon, hétféle füvet tettek belé, amikor főzték, körül futosták a butykost, mondván: Ruta, menta, libtek, Süveges Mihály pog' pog' a bütykös is hasonlóképpen beszélt." Kutyái Anna, akivel a jelek szerint a legbizalmasabb viszonyban volt, egyszer feltette a kérdést: „hol tanultad Boris ezeket, monda: a sok Tót Asszonyok, kit Vaszkonétul, kit másoktul tanultam, sokat fizettem, sok piros sarut, sok szalonnát adtam érette." Kristófné tehát nem örökölte tudományát, hanem több személytől tanulta, aminek busásan meg kellett adni az árát. Részben saruval fizetett, amit a vargák készítettek, ez alátámasztja, hogy a nevében szereplő Vargáné férje foglalkozására utal. A magyar—szlovák nyelvhatáron fekvő Rozsnyón természetes, mindennapos volt a szlovákokkal való kapcsolat. A városban a szlovák lakosság minimális száma ellenére sok háznál alkalmaztak szlovák szolgálókat, a piacokon vásárokon gyakran találkoztak, s szükség esetén nyilván segítségül hívták gyógyító asszonyaikat, embereiket. Az élet minden területét átszövő interetnikus kapcsolatok a hitvilág, a mágikus eljárások területén is intenzívek voltak. Kristófné, aki egy mesterember feleségeként valószínűleg sok vásárban megfordult, beállítottságának megfelelően nagy érdeklődést tanúsított a szlovák asszonyok tudása iránt, s elsajátította tőlük, amit használhatónak vélt.. A szlovákul tanult ráolvasásokat szlovákul mondta, úgy, ahogy hallotta, melyek valószínűleg értelmes szövegek voltak, s nem mint értelmetlen szövegekkel kívánt velük hatást elérni. Alátámasztja ezt — a már idézett tanúvallomásával együtt — Kutyái Anna néhány mondata: „Tudom azt is, és hallottam szájábul, hogy ugyan akkor a nap lementekor tótul berbételvén emiétett kilenc ördögöt, kilenc farkast, kilenc kígyót. Én kérdeztem mire olvasod ezt, azt felelte: ebben az olvasásban emléteni kell." Külön kell megemlítenünk azt az eljárást, melyről úgy gondolták, hogy a döntően kereskedelemből élő városban jól hasznosítható: „Hallotta azt is a Kristófné szájábul, hogy mondotta: Estve holdtöltekor, tegyen az ember pirított kenyeret akár magáéra, akár más ember hajazatytyára, valamint a harmat reá száll hajnalkor a pirított kenyérre, s azt a • . 235