A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Páricsiné Nagy Judit: Az erotika vizsgálata a folklórban

lés, udvarlás időszakában a májusfaállítás — a leány érettségének kimutatása, a zöld járás — a szerelmi együttlét szimbolikus kifejeződése —, a vesszőzés — az udvarlási szándék kinyilvánítása —, a húsvéthétfői locsolás — az eladósorú nagylányok egészség-, szépség- és termékenységvarázslása —, valamint a tuskóhúzás, illetve rönkhúzás — azaz farsangi vénlánycsúfoló — szolgálta a párválasztást, a közösségi biztatást. A kiszejárasban szintén házasságjósló és -varázsló mozzanatok vannak, a villőzés a lányok férjhezmenetelét volt hivatva elősegíteni. A lakodalomban és temetésben, illetve a lakodalomparódia és természetparódia dramatikus népszokásaiban, a fall)Oszmutatás jelenik meg. Ujváry Zoltán összegyűjtötte az előforduló falloszimitációkat is: kukoricacső, sárgarépa, tehéncsecs, veresrépa, „megrajzolt ujj", verespaprika stb.... Előfordult a tudatos péniszmutatás is. A lakodalomban a valódi péniszmutatás,, a falloszérzékeltetés, a fampzsár-játék volt szokásos, hasonló célzatú volt a csődör-jelenet és a med vés játék is. Az asszonyok lakodalmas sikoltozását Nagy Olga rokon módon értelmezi: „ezek tendenciózusan (de tán inkább: ösztönösen) a nemi gátlás lerontására, a fiatalok felkészítésére, a bekövet kezendőkre hangzanak el."

16 Figyelemre méltó, hogy a sárgarépa-falloszt a halottat körülvevő siratok a prédikáció alatt kiették a halott kezéből. Ebben a mozzanatban az univerzális szemlélet több aspektusa, összegződik. A természeti kör jeles fordulói fontos társadalmi eseményekké — kitüntetett munkaalkalmakká és ünnepekké emelkednek az erotika egyetemességének vonatkozásában. Ujváry Zoltán a következő munkaalkalmakat elemzi: fonás, dohányfűzés, disznótor, szüret, aratás, tengerihántás. A kutyázás, a kakasgólya, j ércególya petélése is párosodási mutat be. Az állatalakoskodás egyrészt jó ürügy volt az egyébként „szemérmetlen" témák fölvetítésére, élvezetére, másrészt a valamikori — embert, állatot, növényt, ásványt egybeolvasztó — szemléleti egység továbbélését látom bennük. Ujváry Zoltán rámutat arra is, hogy „párhuzamos példák találhatók a román, ukrán, szerb, horvát szokásokban is."

17 Nagy Olga a fonóban megnyilvánuló erotikát a következőképpen értelmezi: „Ott tanulnak illemet, viselkedést s közösségileg megengedett szerelmi játékot folytatnak a fonóban az addig avatatlanok: fiatal lányok és fiúk a nagyobbaktól tanulnak el mindent. . . Szerelmi kérdésekben sokkal elfogadhatóbb a nagyobb, idősebb társaktól „nyert" felvilágosítás, mint a szülőktől. Ez a feltételezés a paraszti közösségek ösztönösen modern szemléletét bizonyítja."

18 Az ünnepek: legfontosabb jellemzőjük, hogy összetettek: az erotikus szimbolikában egyéb társadalmi, pszichológiai funkciók is kiteljesedést nyernek. Június 24-én, a nyári napforduló ünnepén — a tűz átugrálása és a körben énekelt párosító dalok a szerelmet és párválasztást szolgálták. Házasságjósló praktika is kapcsolódhatott a szokásokhoz: amelyik lány koszorúját föl tudta hajítani a fára, hamarosan férjhezmenésre számítha16 Ujváry Zoltán: Erotikus... i. m.; Nagy Olga: A szerelem témái a népmesékben. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Srika) Budapest, 1987. 125. 17 Ujváry Zoltán: A temetés... i. m. 18 Nagy Olga: i. m. 125. • 226