A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Novák László: Kopjafák és fejfák

következtében), csúcspontját a XIX. század végén érte el, s a századunk közepére fokozatosan elhalt. Különösen szembetűnő mindez azon a helyeken — így a Székelyföldön — ahol a magyarság legszebb fejfakultúrája alakult ki. Például, BALASSA Iván még 1947-ben leírhatta Bodoson a fejfa faragását,

31 ám napjainkban hiába is keresnénk egyet is a bodosi református temetőben, nyoma veszett. Ugyancsak hasonló az eredmény Vargyason, Kisbaconban, Közép-Ajtán, Zalánban, Felsősófalván. Itt nincsen már fejfa, akárcsak Siklódon, Küsmődön. Eteden, az ősi székely református falvakban. Helyettük viszont sírkövek találhatóak meg. Siklódon is, a sírra tűzött koporsóvivő rudak csupán néhány évig, elpusztulásukig szolgálnak sírj élként, hamarosan felváltják azokat a sírkövek, a maradandóság szimbólumai. összegzésképpen hangsúlyoznunk szükséges azt, hogy a fejfaállítás szokása viszonylag újabb keletű. A XVII—

XVIII. századra vezethető vissza a fejfa megjelenése. Hogy ez így lehet, legfőbb magyarázat rávonatkozóan az, hogy ennél fontosabb, rangosabb síremlékek voltak, az ezt megelőző évszázadokban, sőt évezredekben is. A sírok gyakran jelet sem kaptak: a temetés rangos, katonai pompával történő ceremóniája adta meg az elhunyt tisztességét, s emlékét. Csupán nagy halmok jelezték azt, hogy rangos ember nyugszik alatta. Ismét ORBÁN Balázst idézhetjük ennek megerősítésére. Küsmődön, az említett Ilona Jancsit egy nagy bükkfa tövében temették el, s hantjára az arra járók rögöt, követ vetettek. Mintezt tették azért, nogy „végre midőn az emlékfa kidől — (ti. a bükkfa N. L.) ott lesz az addig nagyra növekedő emlék-halom, mely ezer éven át fenntarthatandja a kedves halott emlékét. Itt örökíti nálunk a nép szeretteinek s az ártatlan áldozatoknak emlékét..." — írja Orbán.

32 A sírokra évezredes szokásként rendszerint követ tettek, (e szokás a zsidóság körében ma is megtalálható), termésállapotban, vagy megfaragva, kinek-kinek rangjának megfelelően. A sírkő állítására törekedett az emberiség: jól példázza ezt a törökök évszázadokkal ezelőtti szokása is. A törökök között csupán a harcosok sírjára tűztek kopjákat, de a polgári lakosság kövekkel jelöltette sírját. Ezért is történhetett meg, hogy a Balkánon — nevezetesen Szerbiában — előszeretettel tették a sírokra az elpusztult római kultúrát képviselő különböző faragott, feliratos köveket. A fejfa — néhány hagyományőrzőbb terület kivételével — rohamosan a veszendőségben tűnt fel (pl. a háromszéki Zalánban sem találni nyomát az 1920-as években még divatozó, díszes faragású fejfáknak),

y s váltotta fel a kő, napjainkban pedig a műkőből gyártott síremlékek virágkorát is ezzel az ősi, maradandóbb sírj el állításra törekvés szokásával magyarázhatjuk meg. • • 31 Balassa Lyán, 1947. 32 Orbán Balázs, 1868. 142. 216