A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Novák László: Kopjafák és fejfák

nem zászlós fejfa. A fejfa tehát függetlenül a zászlós kopj ától alakult ki, jelent meg a síron, nemcsak a Székelyföldön, de a református magyarság, és egyéb protestáns etnikai csoportok körében másutt is Magyarországon, ahol a zászlós temetési ceremónia ismeretlen szokás volt. Viski Károly még több zászlós fejfát — illetve zászló nélküli díszes fejfát, melynek lyukas csúcsa mutatta a zászlótartó szerepét — talált Siklódon az 1900-as években (1. kép) A sóvidéki helységekből eltünedeztek a zászlós fejfák — sírkövek kerültek helyükre —, csupán Korondon őrződött meg szívósan napjainkig a nyeles zászlócskáknak a fejfa csúcsára történő tűzésének szokása (2. kép). A Kalotaszegen hasonló sírj elek, fejfák találhatók (Kalotaszentkirály, Sztána, Magyarvalkó stb.). A díszesen faragott fejfák „zászló tartó szerepét" mutatják a csúcs üregei, ahová „három ágú »engem ne felejts«-nek is nevezett bokrétát illesztenek, télen pedig fehér toUbokrétát libegő szalagdísszel: legény sírokon, sok helyt kedvesük kendője lobog a fejfa mellett magas lécre szegezve, átlyuggatva a gyász jeléül. .. Eredeti a koszorút helyettesítő három ágú fa, a villa, amelyet a sír lábához szúrnak le vagy a gombfa hegyébe tűznek; leánysíron a fejfát a leány kedves fejkeszkenőjével takarják le . . ." — írja MALONYAY Dezső 1907-ben.

26 A vitézi pompával járó temetés, s az azt átörökítő fiatalok temetési ceremóniája (halott lakodalma) legimpozánsabb kelléke volt a zászlós kopja, amelyet a sírhantba szúrtak. A fejfa a XIX. század folyamán vált általános sírj éllé, s a Székelyföldön például a kopja tartója szerepét is betöltötte. Mint a kalotaszegi példa a századforduló idejéről is igazolja, a fiatalok temetkezési ceremóniájában egy átlyuggatott jegykendő is — mely jelzi a szerepének végét — a sírra, vagy a fejfa csúcsára került. A kalotaszegi falvak temetőiben található sírjelek, fejfák rendkívül díszesek, s alkalmasak temetési ceremónia kellékeinek (koszorú, zászló) tartására is. E fejfák azonban — a Székelyföldhöz hasonlóan — ez utóbbiaktól függetlenül jelentek meg, a koporsó vivő rudak fejleményeiként, hasonlóan a lábfához (3. kép). Magyargyerőmonostoron például a díszes fejfa mellett két lábfa is megtalálható a sírokon. A fejfa tehát nem a kopjafából származik, azaz a kopjafa nem sírjel, viszont a fejfa betölthette a kopja tartója szerepet is zászló fejfaként. Ilymódon a fejfa és a zászlós kopja — mely különálló sírkellék volt — a harcias, vitézi temetkezési szokások eltüntetésével fokozatosan „közelítettek egymáshoz", azaz a zászlós kopja csöke vénye rákerült a fejfa csúcsára. A temetési ceremónia történeti ismeretében —, azt a feltételezést vethette fel, hogy a fejfa a kopja evolúciós következménye, tehát a kopjafából keletkezett a fejfa. Ezt a feltételezést alapvetően cáfolja meg a sírjel terminológiája is: kopjafa nevű sírj elet ismer a magyarság, csupán fejfát, amelynek — főként a feje széles körű elterjedésének ismeretében — semmi köze nincsen a kopjához. Valójában, akkor honnan eredeztethető a fejfaállítás szokása, ha nem a kopjafa nyeléből alakult ki a fejfa? Viski Károly 1909-ben még több olyan fejfát talált a siklódi református temetőben, amelynek a zászlós 26 Malonyay Dezső, 1907. I. 255—280.; yö. Nagy Jenő, 1942. 213