A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Novák László: Kopjafák és fejfák

vidékein, így a Maros-szék helyiségeiben is hasonló szokást figyelhetett meg az utazó. Mezőcsávásról írja Orbán Balázs, hogy megtalálható az a „régi székely szokás is, hogy sírfákra zászlókat helyeznek és pedig fehéret a leányok, más színűt a férfiak és asszonyok sírjára. A halottak iránti kegyelet leginkább a sírzászlócskák időnkénti megújításában nyilatkozik .. ."

21 Tehát, az évezredes szokás a zászlós-kopj ás harci temetési pompa, mely a lovasnomád és katonai népeknél megtalálható egészen az újkorig, fokozatosan merült a feledésbe a XIX. századtól. Mint rendkívül rangos, ünnepélyes megnyilatkozás, e vitézi temetési ceremónia a fiatalok temetési pompájában hagyományozódott tovább, maradt fenn egészen napjainkig. Példaként említhető meg, hogy Atyhán még a közelmúltban is lovon ülő legény fehér ingben, s fekete ruhában vezette a temetkezési menetet, hasonlóan a régi harcias külsőségekhez. A Székelyföldön, Kalotaszegen, de Magyarország más vidékein is megtalálható az a szokás, hogy fiatal temetésekor lepedőre színes kendőket tűznek, mely tarka zászlót a temetési menetben visznek ki a temetőbe a sírhoz.

22 A zászlós-kopjás temetkezés legfontosabb kérdése az, hogy a díszes fejfa eredete, elterjedése összekapcsolható-e a sírra tűzött kopjával, azaz 4. kép. Fejfa és lábfaként sírra tűzött koporsóvivő rudak Siklódon (volt Udvarhely megye, Románia) az újabb köztemetőben (Nóvák László felv., 1985). 21 Orbán Balázs, 1870. 196. 22 Vö. Malonyay Dezső, 1907. I. 280.; Szendrey Ákos, 1939. 211