A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Novák László: Kopjafák és fejfák
Kopjafák és fejfák NÓVÁK LÁSZLÓ A néprajzi szakirodalom egyik legvitatottab része a fejfa eredeztetése, azaz, hogy miképpen jöhettek létre, alakulhattak ki a protestáns temetőkben található, különböző formájú és díszítettségű sírj elek. A sírj elekre, fejfákra vonatkozó hírforrások egyértelműen a XVIII. század elejéről említenek adatokat. Legkorábban Nagykőrösön fordul elő a terminológia, „fejéhez való fa" néven található 1739-ben. 1 Hogy a fejfa nem ritkaság lehetett a református temetőkben, már ebben az időben egy abonyi példa és megerősíti. Abony katolikus földesurai az ellenreformáció szellemében törekedtek,a református hegemónia felszámolására. Nemcsak a templomukat vették el tőlük, de még a temetőjüket is pusztították: „Nagy Pénteken este feles Strásákat állítva a Plébánus s Cintériumban, az Űr Koporsója (mint mondják) őrzésére. Kit étczaka a Temetőnkre menvén az Epitáphiumokat elhordták és feltüzelték" — jegyezték fel a sérelmeik között a reformátusok 1741-ben. 2 Az „epitáphium" ez esetben a fejfára vonatkozik, amely valójában emlékjelet jelent, amely fából készült, mint az a pusztításból is kiderül. Hasonló terminológiaként recens anyagban is előfordul: Ordason például építafánák is nevezik a fejfát. 3 A fejfa, mint a kereszttől eltérő sírj el, a protestáns temetők jellegzesírjelévé vált a XVIII. század végétől. Ezt erősítik meg azok a hivatalos körrendeletek is az 1780-as években,. amelyek az Edictum Tolérantiae szellemében a protestánsoknak oltalmat biztosítottak és háborítatlanságot a szabad sírjelhasználat tekintetében is. 4 Nem csak a sírhant fej részéhez tettek jelet, fejfát, hanem a lábakhoz is. Rendszerint kettőt, vagy csupán egy lábfát állítva a sírra. A fejfák és lábfák együttes megjelenése a síron nem a véletlen műve: a koporsóvivő rudakat, kettőt vagy hármat állítottak a sírhantra. A fejfaállítás szokásának kialakulása, vizsgálata rendkívül összetett kérdés, melynek részletes elemzése jelen rövid vizsgálódásunk célkitűzésein kívül marad. Csupán arra törekszünk, hogy néhány évszázadra visszatekintőén recens és történeti néprajzi adatokkal megvilágítsuk a szokás hátterét. Szükséges azonban hangsúlyoznunk, hogy a XVIII. 1 Nóvák László, 1980, 54. 2 Balogh Sándor, 1975. 116. 3 Nóvák László, 1978. 261. 4 Nóvák László, 1978. 257. 203