A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Balassa István: A sírfeliratok kezdőformáihoz
Ennél a kezdő formulánál felvetődik annak a lehetősége is, hogy többnyire fiatal lányoknál lévén használatos, esetleg Jézus vőlegény voltára utal. E kérdésnek boncolása azonban már messze vezetne. Ezért csak csak azt jegyzem meg, hogy ez a forma még az 1940-es években is megtalálható volt a kalotaszegi Nyárszón: Itt várja / Jézusát / Ez kis / ded I Bal I ázs Jenő. 3 * Egy írott forrás 1796/97-ből arról tanúskodik, hogy a reformátusok és unitáriusok közötti hitvita bújhat meg ebben a sírfelirat kezdő formulában. Józsa János középajtai (Háromszék m.) református papot ugyanis perbe fogták, mert a következőket mondotta, a jegyzőkönyv szerint: „Hitünk Fő Ágazata ellen való hiba még, hogy a Tiszteletes Inctus midőn a Halottat a Temető kertbe kísérte, egy Gombos Fán midőn ezt olvasta: Itt várja Jézusát, azt mondta Hallgatóinak: miért írták ezt ide? mert ez sohasem várja s nem'támad fel." Egy fél év múlva ezt rögzítették, tanúkihallgatások alkalmával, - ezeket kérdezték: „Szent hitünk ellen tzélozni láttató azokat közönséges helyen nem Beszéllette nevezetesen egy alkalmatossággal az Halottat a Temetőben kísérvén és egy Halott fejénél lévő Fán ezt az írást látván: Itt várja Jézusát, mondótta-é az Expositus T Atyafi: Miért írták ezt ide, ez sohasem várja, és minden környülállásokat valljon meg..." 35 Ez-a feljegyzés azt bizonyítja, hogy ebben azidőben az Erdővidéken ez a kezdés még ritka lehetett, mert különben nem akadt volna meg rajta a református pap szeme. Megtekintve a sírj elek néhány rövidítését és feliratainak kezdőformuláit, kiderült, hogy köztük akadnak olyanok, melyek a római korig visszavezethetők, ha azok folytonosságát nem is mindig lehet bizonyítani. Olyanok is akadnak, melyek a különböző vallások tanaiból nőttek ki, bár sok esetben azok elhomályosultak. Jó példa erre az a szatmári fejfa, melyen hagyományképpen olvasható A. B. F. R. A. és a további felirat arról tanúskodik,_hogy a falu párttitkára nyugszik alatta. így válnak a fontos tartalmat őrző jelképek olyan jellé, melynek nem ismerik a tartalmát, de használják, mert az elődök sírjelein is ezt látják. Erdész Sándor tanulmánya fontos lépés a sírfeliratok megismerésének irányába, mert a folklórkutatók eddig ezeknek alig tanúsítottak valami jelentőséget és egészében papok, kántorok, tudálékos falusi emberek szerzeményének tartották ezeket. Kétségtelenül egy részük ilyen, de megszívlelendőnek tartom Györffy István megállapítását: „A sírversek azonban érdekesek. Többnyire egészen népi gyártmányok, még leírni is az ő tájnyelvükön szokták." 36 34 Csete Balázs: Temetés a kalotaszegi Nyárszón. Ethnographia, 53. 1942. 213. 35 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsyszentgyörgy. Az Erdővidéki Ref. Egyházmegye Irattára, 1796/1797. 36 Györffy István: Dél-Bihar falvai és építkezése. Néprajzi Értesítő, 17. 1916. 114. 201
