A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Selmeczi László: Négyszállási adatok a kereszteletlen gyerek eltemetéséhez
Az eltemetés módja (cserépköcsögben — adott esetben tejesköcsög?) mellett a pénzmelléklet is jellemzője a kereszteletlen gyerek eltemetésének. 9 A Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz adatai szerint a megye katolikus vallású részein, (Jászság, Szolnok környéke, Tiszazug) általánosan ismert volt az a szokás, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek kezébe pénzt tettek. 10 További kutatást kíván az 578. sírból előkerült két darab átfúrt állatcsontocska, amelyet a nyakba akasztva viseltek. Eddigi ismereteink alapján ezek a talizmánként viselt állatcsontok a keleti eredetű népek ősi szellemkultuszának, burját—mongol kifejezéssel élve ongon-kultuszának, amely századunkig élő hit maradt Szibériában, időben legkésőbbi hazai tárgyi műveltségbeli bizonyságai. 11 A kereszteletlen gyerekek Négyszálláson feltárt sírjai bővítették az eltemetésükre vonatkozó ismereteinket is. A néprajzi szakirodalom eddig nem említette, igaz az emlékezetben a gyűjtések idején már nem is élhetett, hogy a kereszteletlen gyerekeket elpusztult egykori települések pusztatemplom körül lévő (vagy a templom már romjaiban sem állt) felhagyott temetőiben helyezték volna örök nyugalomra. A négyszállási leletek pedig erről tanúskodnak. Hogy a XVIII. század folyamán a kereszteletlen gyerekek ilyetén módon való eltemetése nem lehetett egyedi jelenség, szolgáljon bizonyságul a gyöngyöspatai Szent Péter templom, amely köré az Árpád-kortól a XVI. század közepéig temetkeztek. A templomnak a XIX. század első felében még — romosán is — funkciója volt. Az 1746. és 1766. évi canonica visitatio erre vonatkozó adatait erősítette meg az az 1881. évi feljegyzés, amelynek tanúsága szerint „a Pócz vagy Előmál nevű hegyen (itt helyezkedik el a gyöngyöspatai vár és templom — SL) a szőlők közt egy régi templom romjai közelében szokták elföldelni a keresztség nélkül elhaltakat." 12 9 Vö. Róheim G., é. n. 173—179. 10 Gulyás É., é. n. 3. 11 Vö. Dienes I., 1972. 51—53. Zélénine, D., 1952. 12 Szabó J. Gy., 1985. 9.