A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Madaras László: Az Avar hitvilág néhány eleme Jászapáti–Nagyszállás úti temető sírjaiból

Leletek Kettő vadkanagyar — a koponya alatt hegyével a koponya alá mutatva, egymás mellett. Három fűrészfogas csüngő — a nyakban az állkapocs alatt. Kis bronzlemez töredéke — a lapockán, a bordacsontok tövében. Ez a látszólag egyszerű, semmitmondó együttes a vadkanagyar és a fűrészlapos csüngők — egy nagyon archaikus gondolatvilág sírban is megfigyelhető „anyagiasodott" relikviája, s ráadásul érdekes történeti kérdéseket is felvet. Eurázsiában a steppén évezredeken keresztül kultusza volt a jó és rossz szellemeknek. A jó szellem segíti az embereket, a rosszak ellen viszont védekezni kell. Ilyen baj elhárító — védő funkciója volt ezeknek a kis fűrészfogas csüngőknek. A kis csontocskák és csüngők az eredetileg állat alakú szellembereket jelképezték. Ezek védték meg a kis halott lelkét életében és halálában — hiszen a túlvilágon tovább élt — a rontás ellen, s adtak erőt neki.

6 Ilyen védő, baj elhárító szereppel hasonló tárgyak a honfoglaló magyaroknál, a dunai és volgai bolgároknál és a szaltovói műveltség népeinél egyaránt megtalálhatók. Ez viszont felveti azt a kérdést, vajon mi módon kötődnek ezek a népek egymáshoz? Arról nyilvávalóan szó sem lehet, hogy ezek a népek egymás rokonai. Viszont közös az a földrajzi környezet, az a gazdasági, társadalmi fejlettségi szint, mely ezekre a népekre jellemző. Talán ezek a közös vonások azok, melyek megőriztek egy nagyon mélyen gyökerező, valószínűleg egy fejlettebb vallási rendszerben már csak csökevényeiben jelenlévő ősi kultuszelemet. Miként azt Dienes István megállapította a honfoglaló magyarok esetében, elsősorban „a hagyományokat jobban őrző, gyöngébb asszonynép keresett a maga és védtelennek tekintett gyermekei számára pártfogást a szellemeknél, sajátos feladatot tulajdonítva egy-egy szellemlénynek, amint azt az egy sírban talált többféle állatcsontocska bizonyítja."

7 Ezt a több mint másfél évtizede leírt gondolatot, megállapítást alátámasztani látszik a Jászapáti 14. sír, amely szintén gyermeksír volt, s benne többféle szellem jelképe lehet a vadkanagyar és fűrészfogas csüngők. Méginkább így van ez a Szob-Kiserdő 60. sírjában, ahol a nyakban hordott gyöngysoron a vadkanagyar, a rontást elhárító vaseszköz (csipesz) mellett egy új jelkép, egy új védőerő a keresztség, jelképe a kereszt is megjelenik. A temető pogány voltához kétség nem férhet.

8 6 Dienes István: A honfoglaló magyarok, p. 53. Fodor István: Verecke híres útján... p. 258. 7 Dienes István: A honfoglaló magyarok p. 53. 8 Bakay Kornél: Honfoglalás- és államalapításkori temetők az Ipoly mentén pp. 29—33. és 138—140. Megjegyezzük, hogy ugyanennek a temetőnek 73. sírjában megvannak a fűrészfogas csüngők is. p. 44. és a XXV. t. A két sír egymáshoz való viszonyára jól rávilágít, hogy a 73. sír egy szem gyöngyének pontos analógiája megvan a 60. sírban. 170