A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

Moszynski Kazimierz elemző-összehasonlító vizsgálatai szerint kezdetben a zrribj (lengyel változatban zmij, a szerb zmáj, a bolgár zmej terminus egyaránt jelentett valódi kígyót és képzeletbeli kígyószerű lényt. A valóságkép vivődött át a képzeletbe, ahol majd ez a kép erősen transzformálódott. Később még tovább torzult a kígyóképzet. Egyik változata, lett a sárkánykígyó. A szláv néphagyományban más népektől átvett az a motívum miszerint a zmij (sárkánykígyó) hiedelmi lény emberi eredetű, vagy magától a valódi kígyótól gyökeresen eltérő tulajdonságú állatfajhoz hasonlítható. Ez a kulturális átvétel elsőként a Balkánon élő szlávoknál történt meg. ők „tanulták meg" a szomszédos népektől, hogy az egyes emberek lelke sárkánykígyóként jelenik meg, és ezek a kígyóalakú lelkek a levegőbeen cselekszenek s általában vihart hoznak. A példákból világosan látszik, hogy a képzeletbeli kígyóképhez milyen összetett tartalmú világkép kapcsolódik. Különféle formai és funkcióbeli hiedelem-motívumokat tartalmaz. Ezeknek a motívumegységeknek az egymástól való elkülönítése, majd történet, földrajzi stb. elemzéseken alapuló csoportosítása valamilyen rendszert képvisel. A további kutatások egyik jelentós vívmánya lenne ennek a rendszernek az alcsoportokat is felsoroló felállítása, hogy olyan kérdésekre is találjunk választ, mint pl. a kígyóképzet miért kapcsolódik egy szilárd anyaghoz, (meteor?) kőhöz — a kővé vált kígyó-hiedelem esetében; miért „okozhat" zivatart, ha azt másféle hiedelmi lények is előidézik; milyen alapon nyugszik a kígyó—sárkány, a kígyó—ember „kapcsolódása", a kígyó és a többi hiedelmi lény „rokonsága" egymáshoz.