A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

A kígyó-hiedelmi képzetekkel szorosan összefüggő sárkány-képzetben a sárkány névanyaga is közös szláv eredetre vezethető vissza. A smok ь ősszláv szó eredetileg kígyót jelentett.

4 A lengyel smok, az ukrán smok és az ugyancsak smok belorusz szó megőriztél eredeti szóalakját. A Balkán-félszigeten a sárkány hiedelmi körben szereplő képzeletbeli lényeket már smofctól teljesen eltérő terminológiák mögött találjuk. A chála, hála, lamja, ála, azdáha formában.

5 Ez utóbbiak (nagyobb részt görög) kölcsönszavak a délszláv népek nyelvében. Az azdáha szó azonban, amely a perzsa nyelvben sárkányt jelent, oszmán—török közvetítéssel terjedt el a délszlávok között.

6 A kígyókultuszban előforduló névanyagot még tovább lehetne ismertetni, és a szavak eredetét bemutatni olyan terminológiák kapcsán is, mint az ugyancsak kígyót jelentő waz vagy a XVIII. századtól gyík jelentésében egyre közismertebb jaszczurka jeStér. Tehát a hüllők osztályához tartozó, kígyókra jellemző tulajdonságú más állatok (sikló, vipera) elnevezéseivel kapcsolatban. Más oldalról viszont fontolóra kellene venni azoknak a hiedelmi lényeknek a népnyelvi elnevezéseit is, amelyek valamilyen szerepet töltenek be a kígyókultuszban. Erdész Sándor is figyelembe vette a planetnik, a salamonar, a cernoknezník, a fahrender Schüler képzeletbeli lények funkcióbeli hasonlóságát

7 a kígyókultusszal. A tematika határának meghúzását nagyban nehezíti az a népi hiedelmi világkép, miszerint a mágikus cselekedetek és képzeletek egyrészt a közönséges, tehát a valóságban is létező kígyóra vonatkoznak, másrészt egy mitikus állatra vagy állatszerű lényre. Már a névanyag is jelzi, hogy magának a témakörnek a tartalmi része szövevényes, több szálon nyugvó világképet tükröz.

8 Az összehasonlító anyagot kereső kutató helyzetét még megnehezíti az a tény is, hogy az eddig feldolgozott lengyel

9 és más szláv hiedelmi rendszerek közül egyik sem tekintette olyan átütő erejűnek a szláv nép által kialakított kígyó-képzeteket, hogy azoknak egy önálló monográfiát szenteljen. A népi kultúra egészét átölelő szintézisekben, továbbá egy-egy tájegység néprajzi leírásában találjuk meg a kígyóval kapcsolatos hiedelmeket, képzeleteket. A szláv adatok ismertetésénél Erdész Sándor rendszerezését követem azzal a szándékkal, hogy a közölteket így jobban lehet hasznosítani. Az erdőkben, mezőkön élő közönséges kígyóval kapcsolatban a következő elképzelések léteznek. A bolgár néphit szerint a pásztorok furulyá4 Moszynski Kazimierz: Kultúra ludowa Slowian. Warszawa, 1967. П. k. 468. 5 Moszynski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 579.; Wakarelski Christo: Ethnografia Bulgarii. Wroclaw, 1965. 224.; Ethnografiaja na Balgarija. III. Duhovna kultúra. Szofija, 1985. 54. 6 Moszynski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 479. 7 Erdész Sándor: Kígyókultusz... op. cit. 122—123. 8 Felix Jifí: Kígyók. Natura Könyvkiadó, 1983. 9 Tomicka Joanna, Tomicki Ryszard: Drzewo zycia. Ludowa wizja czlowieka. Warszawa, 1975.; Baranowski Bogdan: Pozegnanie z diablem i czarownicq. Lódé, 1965.; Kubiak Irena, Kubiak Krysztof: Chleb w tradycji ludowej, Warszawa 1981. 156