A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Gunda Béla: A magyar ethnobotanika európai távlatai

Á magyar ethnobotaníka európai távlatai OUNDA BÉLA A magyar ethnobotanikai kutatások igen magas fokon állanak. Melius Juhász Pétertől Csapó Józsefen, Diószegi Sámuelen, Veszelszki Antalon át Borbás Vincéig, Hanusz Istvánig, Rapaics Raymundig, Low Immánuelig, Веке Ödönig, a közelmúltban elköltözött Kóczián Gézáig, Vajkai Aurélig és a körünkben dolgozó jeles kutatókig Grynaeus Tamás, Szabó T. Attila Péntek János és mások immár évszázadok óta problémákban és megfigyelésekben gazdag könyvek, tanulmányok kerülnek a tudomány asztalára. Mindezek az ethnobotanika széles területét felölelik. A szerzők foglalkoznak a gyógyító füvekkel, a táplálkozásnál használt növényekkel, a festőnövényekkel, a varázslat, a mythológia botanikájával.

1 A magyar szókincsben vannak szavak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a magyarság már legrégibb kultúrperiódusában kapcsolatban állott a növényvilággal. Ilyenek pl. a finnugor gyökér, tő, hárs, nyír, az ugor levél, fű, eper, tapló stb. Bizonyára sokkal szorosabb volt ez a kapcsolat, mint ahogyan ezek a szavak önmagukban tanúsítják. Tovább lépve, ha közelebbről tanulmányozzuk az egyes növények ethnobotanikai sajátságait, a rájuk vonatkozó hagyományt — különböző távlatokat nyújtó eredményekre jutunk. Nézzük búza szavunkat. A szó honfoglalás előtti török szava nyelvünknek, ősi soron nemcsak a közönséges búzát (Triticum aestivum) jelentette, hanem — esetleg valamilyen jelzővel — más búzafajtákat is. így a Triticum dicoccum-ot és a Triticum spelta-t (Gunda 1989). A búzával kapcsolatos hiedelmek azonban teljesen európai jellegűek. Nem kívánok itt a kalász megrövidülésének keresztény ihletésű legendájával (1. újabban Ujváry 1975: 189—200) foglalkozni, amelynek széleskörű európai beágyazottsága mellett mongol variánsa is ismeretes (a cseremisz változat nyilvánvalóan átvétel az oroszoktól), szólok azonban arról, hogy a moldvai magyaroktól a Dunántúlig ismert az a hiedelem, hogy a búzaszemen Mária vagy Jézus arca látható (Ujváry 1975:195—7; Bosnyák 1980:37). A moldvai magyaipk azt is hozzáteszik a hiedelemhez, hogy már nem tisztán tűnik elő Mária vagy Jézus arca, mert a sok bűn bemocskolta. A hiedelem lépésről lépésre követhető nyugat felé. A németeknél a rozs- és búzaszemen látható Krisztus arca (Mecklenburg, Baden stb.). A tönkölyszemen Szűz Mária szabad szemmel is felismerhe1 Tanulmányom terjedelme miatt csak a legszükségesebb példákat és az iránymutató irodalmat idézem. l 13