A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dám László–D. Rácz Magdolna: Adatok Nyírbátor néphitéhez

vagy az féltette a szemevilágát, aki a tejet elvette. Hogy a rontást megelőzzék, előfordult, hogy a tehén szarvának hegyét levágták, abba tettek „valamit" majd fadugóval bedugták. A boszorkányokat azonban a legjobban a Luca székkel lehetett felismerni. Luca napján kezdtek készíteni egy kis „sámedlit", s minden nap csináltak rajta valamit. Víliakor készen volt. Mire az éjféli misére beharangoztak, már a szék készítőjének ott kellett ülni a templomban. Egy kört húzott maga körül, hogy a boszorkányok ne tudjanak neki ártani. A székről aztán meglátta, ki a boszorkány, mert annak hosszú szarva volt, vagy bika, kecske, kutya alakjában jött a templomba. Hanem mikor a misének vége lett, szaladni kellett, a kisszékkel, nem volt szabad se hátra nézni, se megszólalni, mert akkor „meggyomrozták" volna a boszorkányok. Volt, aki kölest vagy mákot tett a zsebébe, azt szórta az úton hazafelé. Míg azt össze nem szedték, a boszorkányok nem érhettek a nyomába. Hanem „vót itt egy öregember, ... Murnyák György . t

. ű lent lakott az Árpád utca végén, ű is csinált lucaszéket. Elszórta a mákot is, de nem tudott egyenesen bemenni a konyhaajtójukon, de az megnyomorodott szegény, mert ahogy elesett, a fél szeme kiment neki! Aztán meg a kezére is hibás vót, lábára is, osztán nagyon elverték..." Viszont Szent Mihály- és Szent György-napkor nem jártak a boszorkányok, mert ezek „nagy szent emberek vótak, és ezeknek az ideje alatt nem tudtak . .. nem vót erejek, hogy jártak vóna." Volt Bátornak egy tudós pásztora is, az öreg Szilvási bácsi, az szét tudta zavarni a lovakat, meg össze is tudta tartani a tudományával. „ ... az összes ménest egyedül — háromszáz darabot egyedül behozta! Valamikor azelőtt nem hozták be tízen se. '•— Voltak a Ligeten olyan gulyások is, hogy egymást összétapostatták a jószággal". A szájhagyomány megőrizte a rontó-bontó emberek emlékét is. Köztük a gyógyító nagyfilepi tudóst. „Az Isten adta néki a tudományt, ha ő tudott, nem a gonosztúl tanult valamit..." De volt olyan tudós asszony is, aki „amit kigondolt, már meg is vót". Ilyen volt pl. a Csengerben élő háromsarkú cigányasszony, Mezei Ferencné is, akinek híre Bátorig is eljutott. Hasonló módon őrzi az emlékezet Urszuly Pál geszterédi tudós ember alakját is, de tetteikről már alig tudnak valamit.

11 Halványan él az emlékezetben a táltos alakja is. így nevezték a hat ujjal vagy foggal született gyermeket. Azt mondták „belőlük vannak a legtöbb bűbájosok". Ha két táltos találkozott, s keresztezték egymás útját, akkor bika képében küzdöttek meg egymással. — „Valamikor nagyapámnál — hát mikor vót ez, ezelőtt száz évvel —vót neki egy szógafia, szógalegény. Annak új ruha sose kellett, csak az, amit az ű gyermeke levetett, oszt magára szetite. Egyszer majd készült egy roppant nagy idő. Azt mondja: na gázdám mostmán elmegyek. Majd jönni fog egy nagy fekete felleg, azt mondja, egy nagy fekete bika, azt mondja, de aki eléri, annak a fekete bikának mindég hátul a kiskörmét üssék, mert ha megbirkózik a nagy felleggel, akkor vége. Nem bírt vele megbirkózni, oda is maradt, sose jött többet vissza".

12 11 L. részletesen Erdész Sándor: Állattá változások... i. m. 224—225. 12 BIM. Arch. 73—83/172. Ratkó Lujza gy.