A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Hankóczi Gyula: „Ördögségöt tudok...” – Az alföldi dudások (hiedelem) történeteihez

„Az öreg Helle lement a Tisza szélire, oszt ottan megnézte ű magának, hogy melyik szárkúp... vagy melyik szénaboglya vóna jó űneki. Aztán kezdett muzsikálgatni. Amint muzsikálgat, egyszercsak mán gyün is a túlsó szélirül, a Tiszán keresztül a boglya vagy a szárkúp, méket dudálta át. A piperék (Ördögök — kiég. H. Gy.) átsegítették hozni neki az innenső oldalra."

12 A bemutatottakon túl, további mágikus cselekvéseket is tulaj doni tpttak a dudásoknak. A Kiskunságban a következőket is: „Befolyasztotta a falat sárgadinnyével, görögdinnyével — Fiaim! Nehogy valaki hozzányúljon — mondta —, mert ha valami baj lesz, nem felelek érte! Node tél volt, sárga meg görögdinnye volt a falon. Az egyik illetőnek nagyon csikarta az orrát a jó sárgadinnyeszag. Kíváncsi volt. Belevágta a bicskát, végighúzta az egyik oldalon. Mikor a másik oldalt húzta végig, akkor lesittyent az egész eleje. Dőlt a kutyafos lefelé." „Kinyitotta a házajtót, hullámzott a víz befelé, ahogy csak tőle kitelt. Mikort tavasszal árad a víz, iszapos, zavaros volt, ment a házba befelé mód nélkül. A lányok föl a padkára, föl a székre, ágyra, padra, mindenhova. Sivalkodtak, a szoknyájukat is húzták fel... Mikor aztán jól kisivalkodták, kijajgatták magukat, azt mondta a gazda: — Na, jó van. Avval kinyitotta az ajtót, kiment a víz teljes tisztára, mindenhonnan. A föld ugyanolyan poros volt, mint azelőtt."

13 III. A dudásokhoz és hangszerükhöz fűződő történetek között egy tréfás, anekdota-szerű, egy a figyelmet a zenészek személyére terelő szándékú és egy hiedelemmondákat tartalmazó csoportot találunk. Az első kettőnek több-kevesebb valóságtartalma és többé-kevésbé kerekké vált története van, a harmadiknak valós tartalma kevés vagy egyáltalán nincs, cselekménye is alig, mégis egységes egész benyomását keltik szövegei. E harmadik csoport hiedelemtörténetei közül, feltehetően csak egy, a magától szóló dudáé az, ami magának a hangszernek a szerkezete és zenei képességei, a duda tulajdonságai alapján fejlődött ki. Az Összes többi hiedelem különféle más alakok jellemvonásaiból kerül — elemeiben vagy egészében — a dudásokhoz és a dudához. A dudahiedelmek legtöbb eleme a boszorkányhitből származik. A dudálás megtanulásának egyik változatában például, az elvégzendő cselekvések és a kiállandó próbák java része — karácsony éjfélkor, a keresztúton, bűvös körben, ijesztő alakok között, dongó repül a jelölt orrába — a boszorkánnyá válás jellegzetes mozzanata a néphitben. Egy másik változatban a tanító „boszorkányps ember", akitől a dudát kell megszerezni az olyan, „mint egy ördög" (vagy az is).

14 Az ördöggel cimboráló „tudós" tudja aztán azt, amit. A tánchoz elragadott zenész motívuma feltehetőleg a tündérek régebbi hiedelemköréből került a boszorkányhitbe és ezzel a dudatörténetekbe is.

15 Ez a motívum, hasonlóan, mint a duda tanulásának némely eleme, szexuális utalásokat is tartalmaz. 12 Hankóczi Gy. 1977. július — tiszaújfalui gyűjtés. 13 Hankóczi Gy. 1977. november — tiszaújfalui gyűjtés. Tartalmilag ugyanezt közli Bosnyák S. 1984. 339. is a Tiszaújfaluval szomszédos Alpárról. 14 Vö.: Manga J. 1968. 172., Magyar Néprajzi Lexikon I. k. 1977. 347. 15 Pócs Ё. 1986 221. 225.