A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Németh Péter: Erdész Sándor hatvanéves

ERDÉSZ SÁNDOR HATVANÉVES Még egy esztendő, s negyedszázada lesz annak, hogy a vasútállomástól a Jósa András Múzeum akkori Egyház utcai épületéhez „rázott" az utolsó nyíregyházi konflis. Feleségemmel együtt érkeztünk elfoglalni új munkahelyünket, ki az új- és legújabbkori történész, ki pedig *a múzeum „új" régésze posztján. A nyíregyházi megyei múzeum az akkori vidék talán legkisebb személyzetével működött: Csallány Dezső régész, megyei múzeumigazgató mellett két néprajzos, a 75. életéve felé ballagó Nyárády Miska bácsi, s a fiatal folklorista, Erdész Sándor képezte a tudományos gárdát, őket „egészítette ki" egy félnapos könyvtáros, egy 8 órás adminisztrátor, a másfél embernyi „géhá", s Magiéra Józsefné hivatalsegéd-takarító, aki már akkor is, ma is a múzeum legrégibb szolgálójának számított. Az ismerkedés napjai után Erdész Sanyi felajánlotta segítségét, hogy néprajzi gyűjtőútjain szívesen fuvarozna az oldalkocsis IZS-en, ismerkedjek a szabolcs-szatmári emberrel, a dunántúlinak oly szokatlan tájjal, s vetődjek el plyan falvakba is, ahol régész még sohasem fordult meg. Tíz esztendővel később — immár hivatali főnöke lévén — az akkori baráti támogatást keményen viszonoznom kellett: bármennyire is nem tetszett akkor Erdész Sándornak, ki kellett neveznem a Sóstói Múzeumfalu elődjébe — egyetlen munkaerőként — igazgatónak. Az igazgatói kinevezést így indokoltam: „a nevezett a nyíregyházi Jósa András Múzeum kötelékébe tartozó Sóstói Falumúzeum (!) vezetői teendőit látja el, irányítja a Falumúzeum építkezését és üzemeltetését. Ezenkívül ellátja a megyei múzeumi hálózat néprajzi szakfelügyeletét, a néprajzi kutatómunka irányítását." Az élet ezt a lépést igazolta: öt esztendő múlva az addig Luca-székeként épülő új intézményt az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap megnyitójával látogathatóvá tettük, ma húsz ember munkájáért felel az az Erdész Sándor, aki még többször idézendő önéletírásában így vall erről: „ . .. a Sóstói Múzeumfalut kicsit a gyermekemnek érzem, s ettől nincs felemelőbb érzés... És most, 60 éves koromban nem tudom eldönteni magamban, hogy mi is vagyok: muzeológus-e vagy folklorista? Hiszen a köztudatban e két munkakör nem fér össze. Azt tudom, hogy bennem a két munkakör összefonódott". Honnan is indult el Erdész Sándor életútja a néprajz felé, milyen világban lett első generációs értelmiségi a nyírségi falu neveltje? Életrajzi adatai szerint 1929* július 20-án Szob községben látta meg a napvilágot. A kacskaringó okáról így vall: „Apám szakolyi születésű, de nyírcsászári lakos volt az első világháborúig, ahol apai nagyszüleim dohánykertészek voltak. Anyám Nagykállóból származott, az itteni nagyszülők egyszerű 9