A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

maradjon. Ezt úgy oldották meg, hogy a keresztszálak előtt és után l-l csépkét helyeztek el. (A csépke lapított pálca, amely a hasajó hosszával egyenlő.) A hátsó hasajón levő alsó sor fonalat beszorították a hasajó csaknem teljes hosszán végig érő keskeny vájatba egy pálcával, hogy csavaráskor ne csúszkáljon a fonal. A fonal másik végét az első hasajóhoz vezették, ott átvetették rajta, majd visszavezették a hátsó hasajó felé, ahol az alatta (40-50 cm-re) levő sima rúdon átalveszik a fonalat, amit ismét az első hasajó felé vezettek. Itt egy személy az első hasajóhoz vezetett fonalat erősen megfogta, két másik személy a hátsó hasajón&l maradva tekerte a fonalat (egyik tekerte, másik igazgatta). Eközben a tekeredő fonal alá nádvesszőket, vagy hugykórónak nevezett növény már megszáradt szárát tették, hogy az egymásra csavart fonalsorok össze ne gubancolod j anak. Az esztovátára felhúzott fonalat aztán beszedték, „befogdosták" a nyüstbe, majd a bordába. A nyüstöt mindenki maga készítette a nyüstkötő fán. A bordát, amely hasított nádszálból készült, a hátas cigányoktól szerezték be. A nyüstön keresztül vezetett szálakat kés segítségével a bordafokok közé húzták. A nyüstök két csigán lógtak és a lábbal mozgatott Zábitóval emelték, süllyesztették. A keresztszálnak valót, a beleverőt a vetélőbe helyezték. A vetélő mindkét végén elhegyesedő, csónak alakú eszköz, közepén vékony pálcika, amelyre a ccsövet húzták. A kenderből készült felmenőszál szövés közben könnyen szöszösödött, ezért meg kellett kenni. A kenőt málélisztből (kukoricaliszt) főzték úgy, mint a puliszkát, csak nem olyan keményre. Tettek még bele sonkolyt, vagy sipport.

16 Ezt a masszát cirokból készült seprűvel kenték rá a fonalra a nyüstöktől a hátsó hasajóig. Ezt a fonalszakaszt egy /centnek nevezték, és a leszőtt vászon mértékegységéül is szolgált. Egy ügyeskezű asszony vékonyfonalból 6-8 kentet is leszőtt egy nap. Az elkészült vásznat ugyanúgy szapulták, mint a fonalat. Szapulás után földarabolták a vásznát lepedőnek, abrosznak stb. és tovább fehérítették. Tavaszi napokon, mikor már melegen sütött a nap, a vásznat vízbe mártották és a kerítésre vagy a "füves udvarra terítették. Mikor megszáradt a vászon, újra vízbe nyomták és kiterítették. Mindezt napjában többször is megismételték néhány napon át, sokszor két hétig is. A kenderfeldolgozáshoz kapcsolódó eszközök egy részét falubeli ügyes kezű ezermesterek állították elő. Elsősorban a Kőesőn család volt erről híres, ahol szinte apáról fiúra szállt ezen eszközök készítésének tu16. Sonkoly = méhviasz. A síppor megkönnyítette a csizma felhúzását, mert síkossá tette a csizma szárát, ezért használták a kenőbe is. 89