A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)
Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban
egyenlő nagyságú gombolyogba tekert fonalat a viszáló orsó segítségével összefontak, viszáltak. A kerekes guzsalyok elterjedésével ezen a mechanikus szerkezeten készítették a vászoncérnát. A kenderfeldolgozás utolsó fázisa, befejező mozzanata, a szövés megkezdése előtt a fonalat még matólálni, tekerni kellett, valamint felvetni ahhoz, hogy a szövőszékre feltehető állapotba kerüljön. Az orsóról a motollára tették a fonalat egyrészt a jobb kezelhetőség miatt, másrészt azért, hogy megállapítsák a fonal hosszát, amit a szövéshez feltétlenül tudniuk kellett. A matólla hosszúsága változó volt, 6-7 arasz között ingadozott. A matollálás a következőképpen történt: az orsón levő fonalvéget a motolla egyik ágának tövéhez kötötték, a motollát bal kézzel megfogták középen és jobb kézzel a fonalat fölszedték a motolla ágaira úgy, hogy a fonal mind a négy ágán keresztül menjen. A felmotollált fonalat úgy számolták, hogy csak a motolla egyik ágán levő fonalat olvasták meg: 3 szál — 1 ige, 100 ige = 1 pászma. Amikor 1 pászma volt a motollán, akkor azt átkötötték madzaggal. 3 pászma tett ki 1 darab fonalat, egyszerre ennyit tettek a motollára. Ezután leszedték róla a darab fonalat és kétrét hajtva a plafonról lecsüngő rúdon tárolták. A Kárpát-medence magyar nyelvterületén általánosnak tekinthető, hogy 3 szál alkotott 1 igét. A pászmán belüli igék száma azonban óriási változékonyságot mutatott, 5-től 120-ig terjedt. 14 Ügy tűnik, hogy a Szamos menti községekben egy pászmába 100 igét számoltak, ezt támasztják alá a más falvakból szerzett adatok is. 15 Azonban a pászmát nagyobb egységbe tömörítő darab mennyit foglal magában, még községen belül sem azonos. Fülpösdarócon egyik helyen másfél pászmát számoltak egy darabba, másik helyen három pászmát. Ezután következett a szapulás, vagyis a fonalmosás. Célja a fonallá dolgozás során rátapadt szennyeződés eltávolítása, valamint a fehérítés. Szapulás előtt a fonalat teknőben áztatták meszes, szappanos lében egy egész éjszakán át. A szapulás szapulókádban történt, ami egy erre a célra készült dézsa alakú dongás edény, alján nyílással. A nyílás alá egy edényt tettek, amiben a fonalról lecsurgó lúgot gyűjtötték. Szapuláshoz legjobb az akácfa hamuja volt, amit a mosáshoz előre összegyűjtöttek. A meszes, szappanos lében kigyúrt fonalat darabonként a szapulókád aljá14. Halász P.: A moldvai magyarok kendermunkája. In: Népi kultúra — Népi társadalom. VII. Bp., 1973. 75. 15. Például: Balogh L.: A kender népies feldolgozása Szamosszegen. A Jósa András Múzeum Néprajzi adattára 477—69. 62.; Porcsalma, ököritófülpös. 86
