A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

A nyereg- ill. csonkakontyos tetőkhöz többnyire deszkából készült oromjal („tűzfal") tartozott, melyet kifűrészelt díszítésekkel láttak el (tulipán, kehely, virág, katolikusoknál kereszt stb.). Néhány helyen vályogból (Ajak, Jéke) vagy sövényből (Kisvárda) is készítettek oromfalat. Ha az oromfal a falsíktól bentebb helyezkedett el, deszkából (Ajak, Szabolcsbáka) vagy tetőfedő cserépből (Kisvárda) készítettek vízvetőt. Ezek után tekintsük át a tetőfedő anyagokat: Szabolcsban és Szatmárban a lakóházak tetőzetének anyaga az 1828-as regnikoláris összeírás szerint főként szalma, nád és gyékény volt.

68 A nádat az ártéri falvak lakói közvetlen környezetükből szerezték be, de ahol nem volt megfelelő a minőség (vagy a mennyiség), más községbe is elmentek érte (1830 előtt pl. Tornyospálcáról és más nyíri községekből a rétközi Dögébe jártak nádért és gyékényért.).

69 A nádat nagy mennyiségben alkalmazták tetőfedésre a Tisza és a Rétköz mellett lakók, de kivétel itt is akadt: Tuzséron pl. Kiss Lajos szerint alig lehetett egy-két nádfedeles házat látni, helyette gyékénnyel és szalmával fedték a lakóházakat. Ugyanitt sást is használtak lakóépületek fedésére, de ez utóbbit inkább a melléképületek (ól, szín stb.) tetejére rakták (pl. Komoron), amit aztán tavasszal, a takarmány fogytával, megetettek az állatokkal.

70 Elsősorban kisebb gazdasági építményeket teregetett szalmatetővel is fedtek az Észak-Nyírségben. Ez „bizonyos mértékig átmenetet képez a taposott szalma és a felvert zsúptető között..., ugyanis a tetőgerincet és a "tetőgerendák ereszhez közel eső végét épp oly gereblyeszerű faszögekkel látták el, mint a taposott szalmatető vázát. Sűrűségük azonban nem olyan nagy, mint a taposott tető esetében, s alkalmazása sem terjed ki a tetőzet egészére."

71 Adataink szerint az egyházi építményeken kívül lakóházakat is jelentős mennyiségben fedtek zsindellyel. Záhonyban kb. a 19. század közepéig alkalmaztak zsindelyfedést lakóházakra; Szabolcsbákán a kisnemesi házak zsindely tetejét a múlt század végén kezdték palára cserélni. A századforduló táján kezdett elterjedni a bádog és a cserép is, bár az előbbi nem olyan mértékben, mint a beregi részeken. Fényeslitkén gazdasági épületekre való cserepeket is készítettek és látták el vele a környéket.

72 A cserép és pala (utóbbi kisebb mértékben) csak a 20-as években vált általánossá az Észak-Nyírségben. A váltást különféle hatósági 68. Balogh I. i. m. 97. 69. Kiss L.: Régi Rétköz. Bp. 1961. 88. 70. Kiss L. ua. 392. 71. Dám L. 1982. 55. 72. Kiss L. Régi Rétköz. 102. 62