A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)
Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei
pokat ástak le, majd ezek közé egymástól 50-60 cm távolságra 7-20 cm átmérőjű, hegyesre kifaragott akácfakarókat vertek a földbe. Ezek felső végét akácfaszegekkel erősítették a sárgerendához, majd az így elkészített vázat szalmával összegyúrt, villával göngyölt sárcsomókkal töltötték ki. A szerzőnek a Nyírség keleti részén végzett kutatásai arra,az eredményre vezettek, „hogy itt az általános fonott fal (patics) egyik egyszerűsítettebb változatával állunk szemben . . . Valószínű, hogy a vastagabb mereglyék alkalmazása esetén ... a fonás már elmaradhatott, mert a mereglyé kellő merevítést biztosítottak a kis megtartású sárfalnak. 41 Dám László szerint ez a technika „átmenetet képez a karóvázas sáfral és a sövényfal között." 42 Véleményem szerint a fent leírt fal nem külön faltípus, hanem a sárfalak egyik változata; célszerű lenne erre a karóvázas sárfal terminológiát használni. A terminológiahasználat egyébként a területen teljesen kevert és bizonytalan. A helyi lakosság egyaránt nevezi patics (pacsit) vagy mereglyés falúnak a karóvázas sövényfalú épületeket (pl. Komoró, Mezőladány, Tuzsér, Záhony). Érdekesek az ún „lábas ház"-ról szóló információk. Az emlékezetben él néhány szórványos adat ezekről az épületekről, de belőlük messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Erdélyi Zoltán Mándokról említi ezeket a házakat, melynek utolsó példányát 1910-ben lebontották. „Az öregek elbeszélése szerint 90—120 cm magas lábakon állott a lábasház és a csonkokba lapolták bele a lefűrészelt rönkökből kifaragott talpgerendákat és ebbe a keretbe építették fel a tapasztott pacsit fal favázát, a koszorú és a tető szerkezetét." 43 Az irtások épületének tekintett ház az adatok szerint Mándokon u és Dögén is létezett» 45 Mint láttuk, az árvízveszélynek kitett területek kedvelt falformája a sövényfal volt; egyik alkotó eleme, a vesszőfonat helyett gyakran alkalmaztak nádat is. Kiss Lajos említ egy 1785-ös adatot, mely szerint Fényeslitkén a parochiális házat náddal kötötték meg külön specialista, házkötSmester segítségével. 46 A 19. századi folyószabályozások ill. lecsapolások hatással voltak az épületek falanyagáar is. A szárazabbá vált területeken gyorsabban terjedtek a sárból készült falak különböző fajtái, a vertfal és a rakott sárfal 41. Szabó L. i. -m. 544—545. 42. Dám László: Lakóházak a Nyírségben. Debrecen, 1982. 26. 43. Gilyén—Mendele—Tóth i. m. 46. 44. Papp Zoltán Sándor: A beregdaróci emberek élete a századfordulón. Bp. 1975. 226. 45. Kiss Lajos: Régi Rétköz. Bp. 1961. 87. 46. Kiss L.: Régi Rétköz. 99. 53