A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Fodor István: A honfoglaló magyarság kultúrájának keleti gyökerei című kandidátusi értekezésének vitája

Általában úgy vélem, az „őshaza", tehát az a szállástervlet, ahol az uráliak, finnugorok, vagy akár ugorok ősei még nagyjából e'gy területen éltek, és nagyjából egy nyelven beszéltek, nem lehetett túlságosan nagy terület (főként az erdős vidékek esetében nem), mert a nehézkes kommunikáció miatt ez esetben a nyelvi egység menthetetlenül megbomlott volna, mint ahogyan ez később minden szétvándorlás esetében be is következett. Ezért nem látom igazolhatónak László Gyula legújabb őstörténeti könyvében kifejtett őshaza-elgondolást sem.

12 1.4. Lakáskultúránk kialakulásával kapcsolatban szerintem nincs túlságosan nagy jelentősége annak, hogy a finnugor őshaza pontosan ott volt-e, ahol én a legvalószínűbbnek tartom. Nagyjából ugyanis hasonló lakóháztípusokat, s hasonló fejlődési tendenciákat figyelhettünk meg a szomszédos területeken is. Az ősmagyarság nomadizmusa a bronzkor végén, a vaskor elején alakulhatott ki, s e gazdálkodási váltás fontos szerepet játszott az ugor közösség felbomlásában, az önálló ősmagyar nép (etnikum) kialakulásában is. Erre a következtetésre úgy jutottam, hogy azon a területen, ahol az ősmagyarság néppé formálódott — mai ismereteink szerint — ekkor alakult ki a nomadizmus, amelynek így őseink is részesei lehettek. Sajnos, eddig még nem fejtettem ki bővebben ide vonatkozó felfogásomat s ennek szükségességére László Gyula megjegyzése is újólag felhívta a figyelmemet. László Gyulához hasonlóan magam is vallom, hogy a félig fölbe ásott háztípus nem az egyedüli volt a honfoglaló magyarságnál, s építettek felszíni lakóépületeket is. S természetesen ismerem a felgyői ásatásokról írott előzetes beszámolóit is (amelyekre itt is, más írásaimban is hivatkoztam),

13 részletesebben azonban nem ismertethettem a felgyői ásatások tapasztalatait, hiszen eddig dokumentált dolgozat nem készült erről az ásatásról, amelyet remélhetően nem kell sokáig nélkülöznünk. „Kemence" szavunk eredetével kapcsolatban talán nem sikerült világosan megfogalmaznom mondanivalómat. A kőkekencét jelentő szó orosz változata ma valóban elsősorban fürdőkemencét jelent. Csakhogy ez a fürdőkultúra nemcsak nálunk, de az oroszoknál sem mutatható ki a XVII. század előtt. Ráadásul ez a szó jelöli a füstös ház kőkemencéjét is, s a régészeti adatok fényében aligha kétséges, hogy a VI—

XIII. században 12. László Gy., Őstörténetünk. (Bp. 1981) 86—103. 13. Vö. Fodor I., ArchÉrt 104 (1977) 287.; Ua., Altungarn, Bulgarotürken und Ostslawen in Südrussland. (Archäologische Beiträge.) Acta Ant. et Arch. XX. (Szeged 1977) 82. . 134