A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája

delieknek nyoma veszvén a család töredékes Iratait a Nyíregyházi Állami Levéltárban találja meg az érdeklődő. A Szuhanyi család csengeri birtoklásának történetét bonyolult családi kapcsolatok ismeretében lehet csak igazolni. Melith Pál, a család utolsó férfi tagja 1703 legvégén mint kurucgenerális meghalt, s özvegye a háborúk után másodszor férjhez ment báró Perényi Miklós kuructiszthez, akinek előbbi házasságából (Hidy Borbála volt a felesége) származott gyermekeire hagyta a Melith vagyont Melith Pálné Putnoky Magdolna 1713-ban. Perényi Borbála Kállay Jánoshoz ment férjhez s az ő leányukat, Kállay Évát vette feleségül Szuhanyi László alispán, s így részesedtek a csengeri birtokban. A Perényi és Melith család kapcsolatát a III. táblázat, s a Szuhanyi család leszármazását a IV. táblázat mutatja. 17. Szuhanyi László és Kállay Éva gyermekeit 1. a IV. táblázaton. 18. A tasnádszántai Becsky családnak a Melithekkel való kapcsolatát a II. táblázaton lehet nyomon követni. A családról 1. Karácsonyi János: A gróf Csákyak és Becskyek ősei, Turul (1893) 108—111. 19. A csengeri vásárvám egyharmad részének élvezője a gróf Teleki család volt. Teleki Mihály (1700—1745) 1739. március 22-én kapta III. Károlytól a csengeri és szamosbecsi részbirtokot. A Melith család birtokaiból részesedtek a Telekiek, s a korán meghalt Teleki Mihály után, fia, szintén Mihály (1731—1761) örökölte a birtokot, akinek Kendeffy Rákhel volt a felesége. Ez a Teleki Mihály is korán meghalt s özvegye férjhez ment gróf Bethlen Gergelyhez, akinek nagyszülei jussán szintén volt birtoka Csengerben a lekcsei Sulyok családból való házasság következtében. A Sulyok család a XVI. század közepe óta volt birtokos Csengerben. A Sulyok, osdolai Kun, Bethlen és Teleki család bonyolult kapcsolatát az V., VI., VII. és VIII. táblázat mutatja meg. A Bethlen család birtokrésze a XVni. század végén, Kendeffy Rákhel halála után a Teleki család közös tulajdona lett, s a család egyes tagjai (Ádám, József, Sámuel) tartottak tiszttartót Csengerben. A ma is fennálló tisztilakhelyet, és amelyben a családtagok Erdélyből Magyarországra jövet meg is szálltak i8io-ben építették, s az 1877ben lett a református egyház tulajdona, most az egyházi iroda van benne. A Teleklek birtokát az úgynevezett Gróftag-ot Földváry Elekné Teleki Juliánná adta el 1877-ben Striz József baromorvosnak, amely család később Némethre változtatta nevét, s leszármazottai a birtoknak tulajdonosai voltak 1945-ig. 20. A vásárosnaményi Eötvös család leszármazását a XII. táblázat mutatja. Ennek alapján állapitható meg, hogy leányágon a Béldy, Jékey, Szőgyényi, Szeleczky, Apor, Péley, Kállay családok Eötvös jusson részesültek a csengeri vasárvám jövedelméből. L. Lehoczky Tivadar: A vásárosnaményi Eötvös család, Turul (1894) 89—94, 124, 130. Ez a tanulmány családi oklevelek alapján bizonyltja, hogy a báró Splényi László és Gábor tulajdonát képező csengeri birtokrészt 1727-ben vette meg Eötvös Miklós és felesége Debreczeni Mária, aki előbb Splényi Lászlónak volt a felesége, 56 ezer forintért. A család leszármazottai 1824-ben osztozkodtak meg a birtokon. 21. A lekcsei Sulyok család leszármazását az V. és VI. táblázat mutatja. Ez a család a XVI. század óta Csaholyi Annával kötött házasság jussán volt birtokos Csengerben, 1. Lehoczki Tivadar: Adatok a Sulyok család nemzedék rendjéhez, Turul (1886) 41—42. 22. Uray Bálint leszármazását a X. táblázat mutatja. 23. A rápolti Nagy család a Becskyekkel való rokonság jussán volt csengeri birtokos, a család tagjai a XIX. században Csengerben is laktak. Kúriájuk a Szuhanyi kúria szomszédságában volt, ma szülőotthon a Halom (ma Ady Endre) utca közepén. A család kapcsolatát a Melithekkel a II. táblázat mutatja. 24. Uray Ambrus szoros kapcsolatban a Sulyok családdal volt csengeri birtokos. Leszármazását a IX. táblázat ábrázolja. 25. A Korda család szintén a Sulyok családdal volt rokoni kapcsolatban, de pontos leszármazását eddig nem sikerült megállapítani. 26. A Laporte család egyetlen említése ez, Laporte Károly Perényi Mária unokája. 27. Az Újhelyi család Sulyok Éva Újhelyi Antal felesége jussán volt csengeri birtokos. Az •. táblázaton látható a kapcsolat. 28. A Fogarassy család a XVIII. század közepe óta volt Csengerben birtokos s Fogarassy Antal és László fontos szerepet töltöttek be a csengeri birtokosok ügyeinek intézésében. Kapcsolataik a Mikolay, Mátay, Szilágyi, Jékey és Képessy családdal a leszármazási táblázaton nyomon követhető. A család leszármazását a XIII. táblázat mutatja. Régi kúriájuk Kisberekalján (ma Kossuth utca) közepén állott, a második világháború után bontották le. 29. Riskó József leányágon kapcsolódik az Uray Gáspár családjához, а X. és XI. táblázat mutatja a leszármazást szoros atyafiságban Uray Bálinttal. 30. Jőrös Lajos szintén Uray Gáspárhoz kapcsolódik. XI. táblázat. 31. Brandll János (1801—1857) közt élt, s a húszas évek elején került Csengerbe gyógyszerésznek Fekete József megyei orvos mellé. A család kúriája a Jókai utcában ma is fennáll. Leszármazását a XIV. tábla mutatja. 32. Kerekes István leszármazását és a Rápolti Nagy családdal való kapcsolatát a XIII. táblán szemlélhetjük. 33. Gróf Teleki József (1790—1855) történettudós, a Magyar Tudós Társaság első elnöke, koronaőr leszármazását a VI. táblázat mutatja. 34. A Buday családnak a Becsky családdal voltak szoros kapcsolatai, 1. a II. táblázaton. 35. A csengeri telkek összeírását 1835. december 27-én végezték el. Az összeíró okmány bevezetésében a kővetkező szöveg olvasható: „Mi Tekintetes Nemes Szatmár Vármegyének Első Alispánya, Első alszolgabírája és Fő Esküttje adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik e jelen Tanúbizonyság tévő Levelünknek rendiben, miképpen Mlgos Gróf Teleky Ádám, Gróf Teleky Josef, Gróf Teleky Sámuel, Tettes Uray Bálint, Szuhanyi Ferenc, Uray Ambrus, Fogarassy László és Jékey Menyhért uraknak Felperessége alatt a csengeri Mlgos és Tettes Földes Uraság ellen előttünk indult Csengeri Proportionalis Pőrében a közelebbi Szent Mártani Pör szakaszon December hónapnak 11-dik napján a múlt 1835-dik esztendőben NKá156