A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához

e periódusba tartozó lelőhelyek inkább Hajdú, Borsod megyére, illetőleg a Nyírség középső területére korlátozódnak.

63 A korai Szatmár csoportba tartozónak tartom a sonkádi anyagot, amelyet a terület egész neolitikumát figyelembe véve Szatmár II-vel jelöltem, mint a már kifejlődött csoport legkorábbi lelőhelyét a Tiszaháton. Megállapításom két alapon nyugszik. Az egyik a kerámián együtt jelentkező vonaldíszítés és a Körös reminiszcenciákat mutató formai és díszítőelemek egy edényen jelentkező keveredése. A másik alap a radiokarbon-vizsgálatok eredménye. Sonkádról két adatunk van, az egyik az első ház A—

В cserépcsomója körül kiszedett szénmintákból származik, amelynek értékét 6430 -• 60 BP évben jelölte meg a berlini laboratórium. A másik ugyancsak az első ház legfelső szintjéből az arcos töredék szomszédságából származik, amelynek értéke 6250 ± 60 év BP.

64 A sonkádi radiokarbon-adatok a legkorábbi Körös anyag (Gyálarét 6700 ± 100) és az ószentiváni vincai hatásokkal jelentkező (6460 ± 80) érték közé esnek.

65 Ezek az adatok azt mutatják, hogy a sonkádi település anyaga egy hosszabb települési folyamat anyagát őrzi, amely még a korai neolitikumban kezdődik, és hosszú ideig él. Kérdéses, hogy közvetlenül Méhtelek folytatása-e folyamatában a sonkádi telep, amit vallok a település legkorábbi szintjénél. A település végső ideje viszont összeesik a Kalicz N.—Makkay J. által Szatmár II-nek meghatározott anyagcsoporttal. Ennek egyik jellegzetes lelőhelye Rétközberencs-Paromdomb,

66 ahol a még mindig meglevő Körös reminiszcenciák mellett egyre jelentősebb szerepet kap a festés széles és vékony vonalas formában, párhuzamos íves, illetőleg köteges kivitelezésben. A sonkádi telep fiatalabb szakaszával egyidős a kisvarsány-hídéri lelőhely anyaga. A kerámiatechnika teljesen azonos a sonkádival és a zajtai település anyagával. Mindegyikre a porózus, vörösre égett agyag a jellemző, sok formai és festési sajátsággal. Megszaporodnak az alacsony talpcsöves edények, a hengeres nyakú csöbrök, a lapos tálak éppen úgy, mint Sonkád fiatalabb rétegében. Az anyagban fellépő sűrű íves festés nem osztható be az esztári csoportba, illetőleg a Kalicz N.—Makkay J. által annak elkülönített Szamos vidéki típusába.

67 A Vásárosnamény Sport utcai lelőhely anyagát szintén egyidősnek tartom a Vásárosnamény-Hídérrel. A Szatmár csoporton belül mint annak végső horizontjába tartozó lelőhelyeként osztottam be a KisvarsányGubéri legelő és a Szamossályi-rét leleteit. Kétségtelen, hogy e lelőhelyek kerámiatechnikája és nyersanyaga azonos a Szatmár csoporthoz kötöttekkel, de a formák, a díszítések már a középső neolitikum sajátjai. Korban megegyezik az esztári csoporttal, de nem lehet véleményem szerint annak egyenes ágú típusváltozata. Lényeges különbség van az anyag minősége, technikája között. A Szamos vidéki anyagot a Szatmár csoport folytatásának tartom. Az esztári lelőhelyek elsősorban Hajdú-Biharra és Észak-Borsod területére jellemzőek. A Tiszaháton ismert lelőhelyeken nincsenek képviselve még import anyagként sem idegen kultúrák emlékei, mint pl. Nagykállón, Sátoraljaújhelyen, illetőleg Debrecen-Tócóparton. Ez arra utal, hogy a Tiszaháton szorosabb a belső fejlődés, illetőleg a Szamos mentén, Erdélyből jövő hatások olyan adaptálása jelentkezik, amelyen keresztül ezek a hatások a Hajdúság, ill. Észak-Borsod felé törnek előre. A C—14 vizsgálat eredménye a szamossályi anyag esetében — 4186 ± 30 — igazolja, hogy az anyagot a középső neolitikum legvégére kell datálni. 26