A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
korrigálásra szorul, mert bizonyos, hogy a ház hulladékai között legalább 32 különböző csőtalpú edénynek kellett lennie. 4. A csonkakúpos tálak kissé durvább anyagból, középvastag fallal készültek. Alacsonyak, kis méretűek, amelyeket jól képviselnek a sonkádi példányok (22. ábra 8). A töredékekből ítélve igen gyakoriak. Egyik különleges változata a csúcsosodó félkörös peremvégződés, amely párosan 4 vagy 2 alkalommal található a peremen. 5. A jellegzetes főbb formakészlethez köthető a pohár, amely vagy kissé ívelt oldallal kiképzett — mint a sonkádi példányon is látható (22. ábra 3), vagy a töredékeken is megtalálható kissé csonkakúpos formában. 6. Speciális formának tarthatók a lángborítók, parázsőrzők. Különösen sok töredék került elő a sonkádi 1. házból (27. ábra 1—8), és bár a 81 töredék %-ban igen magas értéket ad (5%), gyakoriságában alatta marad a csőtalpas tálaknak. A használattól átégett és igen sok apró darabra hullott példányok magyarázzák a magas arányszámot. A formát nem lehetett rekonstruálni, de a töredékekből kitűnik, hogy kissé profilált, kiszélesedő alapú, virágcserép formájú, egyenes peremvégződésű példányokkal kell számolni. Felületét sűrűn, sorosan, 0,4—0,9 cm átmérővel átlyukasztották. 7. Speciális forma a láb alakú, hengeres, tömör talpú tálacska, amely Szamossályin került elő rekonstruálható állapotban (4. ábra 11). Festett volt. Hasonló talptöredék Kisvarsány-Gubérin és Sonkádon is előkerült. (23. ábra 6). Ha Velhé-Raskovce rendkívül gazdag anyag formakészletével teszünk összehasonlításokat, az egyezések mellett jelentős eltéréseket is találunk. A félgömbös forma szegletesedő változata itt is a vezető típus, 38 azonban laposabb, nyomottabb. Ugyanakkor a hengeres nyakúak nyújtottabbak. 37 Alapvető eltérés van a csőtalpas tálaknál, mert ott az alacsony talp az általános, a harang alakú csőtalp alárendelt szerepet játszik. 38 Rendeltetésére nézve sok közös vonást találunk a táltípusok között, de amíg a raskovcei lelőhelyre a karélyos peremképzés a jellemző, 39 a szatmári csoportban, illetőleg az AVK-ban a félkörös kicsúcsosodás az általános, amely ott szórványosan lép fel. Teljes az azonosság a poharaknál, 40 a parázsőrzőknél, 41 ami rendeltetésükből adódik. 8. Különleges példánynak minősül a töredékes antropomorf edény Sonkádról (23. ábra 1). A formáról biztosan csak annyit mondhatunk, hogy olyan hengeres nyakú edény volt, amely azon a részen, amelyre az arcábrázolás került, félkörösen kiemelkedik, mintegy a fej formájának jelzéseként. Mind forma, mind arcábrázolás szempontjából nagy jelentőségű a töredék, formájára nézve pedig perdöntő abban a vitában, amelyet Banner J. és a szerző folytatott Csalog Józseffel a Hódmezővásárhely-Kökény domb Vénusz I. kiegészítését illetően. A hivatkozott példánynál a perem törési vonalából következtetve állítottuk helyre félkörös kicsúcsosodással a zsámolyon ülő istennőt. 42 A szegvár-tűzkövesi sarlós szobor előkerülésével Csalog J. a kökénydombi Vénuszt a kiegészített törésvonal vastagságából következtetve háromszögű fejjel rekonstruálta, és bizonyította az előkerült férfi idol analógiája alapján; így beleestünk a tárgy megváltoztatásának vádjába. 43 Álláspontunk igazolására egy bükki kultúrából származó töredéket hoztam fel, ahol a peremképzésben a félkörös kiemelkedés fordul elő. 44 21
